Nagy fába vágtuk a fejszénket. Csapatépítünk Marokkóban és Nyugat-Szaharában. Ezer köszönet Ágai Tamásnak érte. Ő találta ki, és bevallom először nemet mondtam. Tévedtem, aki kalandot akar, nyugodtam mehet Marokkóba. Nem gondoltam biztonságosnak az országot, nem vonzott a sok pornyelés, és nem vágytam az arabok ételeire… Nem volt benne a következő 100 helyszín között, ahova kívánkoztam.
A csapat szuper, bár induláskor mindenki csak pár órát aludt, elég kimerültek voltunk. És még tudtuk fokozni… A fotóról Jozi kimaradt, de pótlom a további napokon ígérem őt is.
A reptéren rögtön elvették a vontatókötelünk két végéről a seklit. Mondanom sem kell, hogy a hölgynek nem lehetett elmagyarázni, hogy enélkül így nem tudjuk egymást kihúzni a terepjáróval ha beragadunk. És persze tuti beragadunk… A másik gond az volt, hogy valahol Madrid és Marrákes környékén elveszett az egyik rádiónk. Ami ugye azért fontos, mert a 4 terepjáró folyamatos rádiókapcsolatban volt egymással. Pontosabban, így már csak 3…
Mivel kint nem nagyon volt net, csak este bizonyos hotelekben, ezt a történetet a naplómból gépelem be, amit folyamatosan vezettem éjjelente.
8-an mentünk, 4 Mitsubishi Pajero Sport terepjáróval. Budapest – Madrid – Marrákes. A marrákesi reptéren kaptuk meg a kocsikat.
Minden napra volt útiterv, hova és mikor kell kell érnünk – ez persze picit később módosult. Valamint voltak közös feladataink, amit ha teljesítettünk, jutalmakat kaptunk – hogy tényleg izgalmas legyen a kaland.
A reptéren betankoltunk némi tömény itallal a baktériumok miatt, hogy ne legyen hasmenés. A Jagert választottam, talán azt meg tudom inni pár kortyonként étkezés előtt. Többiek Absyntot ittak. Jajj, rettenetes, iszonyatos, szörnyű és megint. Körömlakk, pálinka, tiszta alkohol és mentolos szájvíz keveréke szerintem… – elnézést az alkotóitől, de ihatatlan. Mindenféle egyéb koktél készült belőle, de inkább igya aki megalkotta…
Kocsiátvételkor figyelni kell, az egyik terepjáró papírjára „elfelejtették ráírni” hogy 1500 euro kauciot adtunk készpénzben… És a hibákat, sérüléseket is jó feltüntetni a jegyzőkönyvön.
Nos útnak indultunk hotelünk felé. A közlekedés kaoikus, talán Kairóinál azért jobb. Duda itt is szól rendesen.
Némi bevásárlás után elmentünk a főtérre rögtön Marrákesben. A kereskedők talán itt nem olyan erőszakosak mint Istanbulban a Nagy Bazárban. Sikerült fűszert és teát venni. A sok kacatot meg meghagytuk a többi turistának.
Itt aztán van minden. Árusok tömkelege. A környező utcákban is. Minden kapható a fűszertől a sportcipőkön át a ruhákig.
Vannak táncos csoportok, mutatványosok, van aki a majmával keres pénzt, és van aki kígyóval. Mindent lehet enni, kivéve persze disznóhúst. Birkaagyat sülthússal – finom, kipróbáltam azt is.
Egyvalamit viszont tudni kell. Mindenért pénzt kérnek. A fotózásért is! Persze megéri 🙂
Folytatom…
