Marokkó – Dudes–Merzouga – 3. nap

Itt volt hogy még vissza is kellett tolatnunk… Dudes-völgy.

Útunk felfelé vezetett, egészen kb. 3000 m magasba. Ma megkaptuk elős igazi terepünket is. Volt kő, homok, por. A képen láthatjátok, hogy az út nem nagyon ismerhető fel. Itt teljesen elbizonytalanodtunk merre is. Az eső sok helyen elmosta az utat, ha annak lehet egyántalán nevezni. Egy kecskepáztor sietett a segítségünkre, amit persze először elküldtünk, hogy mi aztán tudjuk merre kell menni. Három katonai laptop, műholdvevővel, midenféle csoda szoftverek és egy navigáció volt a segítségünkre. Nos és persze végül a kecskepásztor, aki 200 dirhamot (kb.7000 Ft) kért azért, hogy kivezet minket és nem kell hatalmasat kerülnünk. Amikor átértünk a kősivatagon ahol több helyen kézzel építettünk fel- és lejárót a terepjáróknak hogy tovább tudjunk haladni, megkérdeztem tőle, hogy mész vissza? Mutatott a lábára. Egy papucs volt rajta, poló és nadrág. Se víz, se étel, semmi nem volt nála. Mutatta alszik egyet, és máris otthon van. Ez elgondolkodtató… Kedves volt és vidám, örült hogy segíthetett nekünk. A kis képen baldra fent látható, milyen úton keltünk át Drá völgyébe.

Útközben kiderítettük Allahnak mi a szándéka velünk. Kegyes volt hozzánk… Nem döntötte ránk a nagy sziklát semmilyen erő. Útközben volt egy defektünk is. Persze én vezettem. Kb. 9 cm-es vágás lett a bal első gumin egy éles kő miatt. A pótkerék persze nem jött le. A másik terepjáróról szedtük le a kereket. Útközben összetalálkoztunk egy kereskedővel, aki tégóta járja Afrikát. Nem volt az a nyugodt ember. Franciául elég sokáig mondott dühösen nekem valamit. Majd amikor végzett, megkérdeztem tud e angolul, mert semmit nem értettem az egészből. Erre angolul is előadta, hogy ő továbbmenne, ha mi nem száguldoznánk itt és nem kaptam volna defektet. Bevallom, az idióták felidegesítésének a szerintem legjobb módját válaszottam, mosolyogtam és mondtam jó. Ezen a szinten nincs értelme veszekedni. Puffogott persz tovább, de nem foglalkoztunk vele. Ja és a száguldozásról annyit, hogy egy berber a szamárháton többször megelőzött minket, míg utat építettünk… 🙂

Átkeltünk a Dudes-völgyön. Itt is voltak vendéglátó helyek, de sajnos a sziklaomlás miatt nem biztonságos, így csak nézelődni lehet. Sok itt a turista és árus. Megfontolandó, hogy vegyünk e itt kendőt, ugyanis közeledünk a homokdűnékhez. A por ellen pedig a legjobb a száj elé kötött kendő.

Útközben az egyik autó motorjelzője sárgán kezdett világítani. 2500-as fordulat felett pedig dadogott. nem jó jel. Este pedig a naplementét már a homokdűnéknél szerettük volna megnézni. Nem sikerült. Itt ért minket a naplenente, így is szép volt…

És este autókölcsönző hívás, mit tegyünk. Egy helyi szerelő próbált segíteni, azt mondta valószínű a rossz üzemanyag az oka a motorhiba jelzésnek. Az Afrikana benzinkútnál keressétek Yakoubi-t, mindenben segít, jön veled, és ért a kocsikhoz nagyon. Autókölcsönzősök mondták 55 km-re van a szervíz, menjünk oda. Ott szűrőcsere, gumivétel, sajnos javíthatatlan volt. Kb. 5 perc alatt szereztek egy pont olyan mintázatút, mint ami a kocsin volt. Ezt hihetetlen! Ja és a pótkerekünket is leszedték hárman. Jócsoda hogy nekünk nem sikerült megfelelő szerszám nélkül. Ha egy kocsit béreltünk volna, akkor nagy bajban kerültünk volna.

Amíg vigyáztunk az autókra, a csapat egyik része vacsorázott, majd amikor végeztek, ettünk mi is. Az étel hibátlan volt, már nagyon ránk fért.

Késő este értünk egy szálláshelyre, hulla fáradtan.