Marokkó – Zagora–Guelmim – 5. nap

Na ez a nap aztán szívás volt. 7-8 óra zötykölődés a homok és kősivatagban. Homokba 4 kerék hajtás, és nincs megállás, vagy beragadsz. Az Algír határ mellett mentünk végig. Jöttek a katonai ellenőrző pontok. Mindenhol a táblánál meg kell állni, és a katona utasítását követni. Kedvesek, nincs probléma. Vigyünk rengeteg Fiche-t és adjuk nekik. Úgy gyorsabb a továbbjutás.

Itt érdemes előre kitölteni mindent, és csak osztogatni kell. A legalsó sor számát a reptéren pecsételik be mindenkinek az útlevelébe, azt kell ide írni.

 

 

Először megnéztük Zagorát. Ma iútunk első állomása a híres karavánút kezdetét jelző eredeti táblája volt. Ebből kiderül, hogy 52 nap alatt tudták megtenni az utat át a Szaharán. Itt készült a már meggyötört csapatunkról egy fotó. Hosszú út állt előttünk, talán még keményebb tereppel, mint eddig volt.

 

Elmentünk egy igazi nagyon régi Kasbahot is megnézni. Gyerekek serege kísért minket, és folyton franciául kéregettek. Értem én, hogy bepróbálkozik, de egyszerűen nem hagyja abba. Ez türelemjáték… Van hogy elfogy az ember türelme, mi bírtuk. Sárból épített földutas lakhelyek voltak. Közben találtunk egy üzletet is, ahol midnenfélét vásárolhattunk volna.

Érdemes legalább körülnézni ezekben. Szép kézműves dolgok láthatók.

Útközben egy kis pihenő M’Hamid felé az úton:

M’Hamid fel megálltunk kicsit.

Innen az Iriki sóstó felé vettük az irányt a tatai betonútig. Az Iriki sóstónál figyelni kell, hogy a száraz sóstó hirtelen válhat sárrá, be lehet ragadni, de rosszabb esetbe úgy megfog az iszap, hogy a szélvédőn repülünk ki, vagy fejreállunk a kocsival! Képzeld el azt, hogy 100-ról azonnal megállsz! Huppanók voltak benne rendesen. Persze a sima úton nem lehet kibírni, hogy ne száguldozzunk. Ezért volt jó a rádió, szóltunk egymásnak ha valami na ugrató volt. Megálltunk egy nyugodt helyen, ahol hideg Colát vettünk. Egy „kávézó” teraszán, ittunk egy Colát. Hidegn hozták. Két szék eltört a barátaim alatt. nem üvöltöttek, nem balhéztak. Pedig a homokdűnék között garantáltan nem lesz könnyű fát szerezniük a javításhoz. megegyeztünk velük, és mentünk tovább…

Erg Chigaga dűnerendszer:

Itt megálltunk és a nyugalomban. A kint vásárolt konzerveket fogyasztottuk. És akkor csak a semmiből, megint előkerült valaki… Hihetetlen. Kiderült távcsővel pásztázzák a környéket, és ha kell segítenek az arra járókon. Remélve, hogy kapnak valamit érte… Így is meg lehet élni a dűnék között…

A homokban rengeteg port nyelsz. Kendő ide vagy oda, nincs menekvés. Utána pedig a végén kiértünk egy aszfaltos útra, ott persze 140-nél pedig az autóba tömődött port nyeled be, ami a szembeszéltől kijön. Úgy kb még 1-1,5 órán át. Olyan mintha vennél levegőt, de csak keveset tudsz.

 

Foum Zguid – naplemente

Éjjel értünk be ismét szálláshelyünkre Guelmimbe. A szálloda egy csoda volt.