Egy hete hívott Csaba barátom, hogy bajban van, Malagából kellene elhozni egy hajót vagy Görögországba vagy Sibenikbe. ÉS persze ez egyedül nem kis feladat. Többen váltott vezetésel megoldható. A képen egy Benetou First 47.7-es látható.
Rengeteg ember vágya között szerepel, hogy egy vitorlás yachttal akár egyszer is életében utazhasson. Annakidején a kilencvenes években Monacoban attól is boldog lettem volna, ha megnézhetek egy ilyet belülről milyen.
Bárhol meg lehet vele állni az öblökben, nem kell a zsúfolt strandokon egymás mellett sűrűn feküdni. Lehet venni a halászoktól a tengeren halat és kagylót, amit megsütve a hajó feldélzetén elfogyaszthatunk egy jó bor vagy hideg sör melett. Szóval más a érzés mint a homokban fekvő napozás.
Útvonal: Malagából indulva 22-én Mallorca, Ibiza vagy Menorca érintéséval, Korzika és Szardinia között Bonifaccioban meglááva – Róma – Capri – Lipari-szigetek – Messinai-szoros – és végül Sibenik.
És akkor jön sok ember problémája, a pénz és az idő. Van 3-4 heted így hirtelen? Hát igen, nekem sem volt. Mivel április 23-án volt cégünk 5 éves születésnapja és fő rendezvénye, így azt az 1 napot választottam, nem a kirepülést Malagába. Egyébként fapadossal kb 20 000 a repjegy, ami nem sok.
ÉS jött az ötlet, hogy útközben Rómában szívesen rácsatlakozom. Annyi időm a maradék szakaszre úgy döntöttem van. Ha meg már Rómában vagyunk, akkor életem legnagyobb utazási bakiját úgy döntöttem helyrehozom, és előbb Rómában szállok meg, majd onnan kimegyek a kikötőbe és megyünk tovább.
Tudom, el kell mondanom hogy kinevethess mi volt az egyik legnagyobb baki. 2 éve Rómába jutottunk. Nem oda indultunk, de ez lett a vége. Vatikánba is bementünk. Sokfelé lehetett menni, és a végén mikor kijöttem ugrott be, hogy Michelangelo remekművét nem néztük meg… Folytassam? Ááááááááá!
A reggeli Alitalia géppel Róma, szállásfoglalás, majd 1-jén ki a kikötőbe. Bevásárlás, majd 2-án reggel tovább Caprira. Aki nem hajózott még, annak mondom, 3-4 kabinosok általában, két fürdővel, konyhával, hűtővel, hifivel, tévével…
Tehát a feladat az, hogy Róma és Sibenik közötti szakaszon ki kell találni, hogy mit érdemes megnézni. Lehetőleg olyat, amit szárazföldről nem egyszerű, mert az könnyen ismételhető egy másik úttal. Capri első megállónak jó. A kikötő rettentő drága, így ha valaki spórolni akar akkor érdemes kitenni a csapatot a partra, odébbmenni horgonyra a hajóval, majd a bocival (kis motorcsónak a vitorláson 4 fő részére amivel a partra lehet kimenni.) kimenni megnézni a szigetet.
Következő állomás Lipari-szigetek. Stromboli, az élő vulkán…
Majd a környező pici szigetek.
Át a Messinai-szoroson és le délre Taorminába.
Nos ha ketten vagyunk a hajón, és van még 8 hely, akkor tegyünk jót a barátokkal, ismerősökkel. Elvégre a Firefliessel is ezt tesszük, csak ott szállás… – másik bejegyzéseimben elolvashatod.
Szóval telefon. 20-30-40. Mindenkinek elmagyarázom aki nem volt még hajón mi mennyibe miért annyiba kerül. Mit kell hozni. Mikor indulunk, mikor érünk vissza stb.
És akkor jönnek a kifogások. Huhh, ha 1 héttel később lenne. Ohh mondom nem gond, ne Malagába, Rómába repülj. Ó két hét múlva jó lenne… Óhh az sem gond, repülj Cataniába, és 7-én gyere a kikötőbe. Túl közeli az időpont. Óhh az sem gond, ha ki tudod fizetni a hajó bérleti díját és a kikötői díjat (napi 70-15-200 euro a kikötő plusz 1 hétre a hajó… + a kapitány napi díja, ennivalója) összeszervezel egy csapatot és máris a tiétek a vitorlás és azt iktatjátok be amit szeretnétek.
Na ezt még nem nagyon vállalták be. Pedig legalább tudnák mekkora munka egy ilyen megszervezése még akkor is, ha már rengetegszer csináltuk.
Nos, kezdett a csapat gyűlni. Rómától Sibenikig is hosszú volt az idő, így kitaláltam, hogy Cataniából fapadossal 70 euroért vissza lehet repülni, és akkor rövidebb az idő. Így még pár ember tudott rá igent mondani.
Egy ismerőssel ebédeltem, mondtam neki hogy milyen útra megyünk. Azt mondta miért nem szóltam neki, eljönne nagyon. ÉS megígértette velem, hogy amint lemondja valaki azonnal szólok neki.
Közben aki megvette a repülőjegyet hív hogy elnézést, de édesapja betegsége miatt lehet mégsem jönne. Na itt már vagy 100 telefon után voltam. Ok, szólok Andrisnak hogy valóra vált kérése, jöhet. Na nagy volt a lelkesedése, de végül valószínű az időhiány és a vállalkozása miatt nem tud mégsem jönni.
Itt azért érdemes elgondolkodni, hogy a saját vállalkozásunk rabjai vagyunk vagy ha alkalmazottak vagyunk, akkor a főnökünk határozza meg nyilván mikor mehetünk el szabadságra, mikor engedi meg a munka hogy távol legyünk. Ki a tényleg szabad ember?
Na ezért nem ragaszkodom a sokszereplős utak megszervezéséhez. Ketten sokkal egyszerűbb.
De hát nem azért lettem utazásspecialista, hogy üresen menjen a hajó. Megoldottuk.
Az útról filmeket láthatsz, még akár nyomon is követheted a hajó útját.
Felhívott még valaki, hogy a tengeri vizsgájához gyűjtené a mérföldeket, és ő is úgy volt hogy Malagából jön, de csak Rómából tudna jönni velünk. Mondtam a hajó megtelt, repüljön Cataniába, ahol megint lesz hely. Na ez nem tetszett neki, a látnivalók onnantól már mások. Megértem. Viszont tudja vezetni a hajót. Ami miatt nekem sem kell végig menni.
Most én variáltam, kiszállok én is Szicílián. Mivel egy könyv készítésében részt is vettem nemrég a National Geographic-al Sziciliáról, úgy dontottem az Etna mellett csakúgy nem megyek el.
Google-ben keresés, kellene transzfer. Találtam egy helyi idegenvezetőt, aki szerzett egy mikrobuszt. Mondtam hogy Taormina és Etna legyen benne, a többit rá bíznám.
Csontváry egyik legszebb képének a helyszínét láthatom… Annakidején amikor életem talán első komoly munkáját csináltam az a Csontváry album volt. Romváry Ferenccel, Munkácsy díjas művészettörténésszel készítettük el pár hónap alatt. Az összes kép címét tudtam fejből. És most fotózhatok ott, ahol egy igazán csodás helyen festhetett Csontváry. Azt hiszem hogy működik a vonzás törvénye, amit akarunk elérjük. 3-4 éve mondogatom az embereknek akik szeretnék hogy vigxem el őket Horvátországba yachtozni, hogy nem nem, ott mindenhol voltam, Lipario -szigetek felé vagyok hajlandó vagy a Karibra csapatot összerakni. Na jó a Maldiv is nyerhet…
És összejön. Sok sok fotóval és a szokásos kisfilmekkel jelentkezem hamarosan. Hogy kedvet csináljak nektek és láthassatok Ti is mást.
Addig is szép napot, készülünk, pakolunk az útra. Sziaszok.
Tamás
