A Covid óta sajnos megcsappant az utazásaim száma. Ülök a gép előtt, nézegetem a lehetséges úticélokat, barátok hívogatnak, hogy tudjuk van összerakott utad, mikor jöhetnek velem. Menjünk már… és így telik el 1 év lassan. Nehéz messzebbi utat elindítani, mert most lehet venni repjegyet, és most lehet utazni X vagy Y országba. De mondjuk októberben, vagy jövő márciusban lehet e menni Mexikóba, Thaiföldre stb.? Lesz e olyan intézkedés ami miatt nem lehet, lesz e új variáns stb.? Nem vagyok vírusszakértő, és állást sem foglalnék olyanban, amihez tényleg nem értek. Viszont a hosszabb távú tervezést finoman szólva is agyonvágja a bizonytalanság és kiszámíthatatlanság. Szóval telnek a napok, hetek, hónapok és nézem az útleírásokat és mennék valamerre… És egyszer csak feljön egy kép, Garda tó. IGEN. Már régebb óta szeretném, és most, pont most pont megfelel. Mindegy hogy, de menni kell.
Tehát gyors intézkedés, és becsatlakoztunk egy csoporthoz. Hívtam barátokat, ismerősöket az elején, de mivel pont húsvét vasárnap vagy inkább hétfő hajnalba értünk vissza, így már a leszervezett családi dolgok miatt végig nem válaszok jöttek. De édesanyám, aki imádja a hegyeket, igent mondott. Még majdnem húgomék, Adriennék is eljöttek, így lett volna egy családi program.
Indulás hajnalban volt, hogy még időben odaérjünk délután Sirmionéba. Útközben persze volt pár rövid megállás, az egyik helyen isteni fánkot ettünk.
A városi parkolók tele voltak a turisták autóival. És a szállodák parkolói is. Itthon még hűvös volt, kint azt bántam, hogy nem vittem térdnadrágot. Gyönyörű napsütéses nyári idő volt. A kávézók éttermek telis tele helyiekkel és turistákkal. Először kis turistahajóval – talán 20 személyes lehetett – vízen néztük meg a várat és a költő palotájának a maradványait. A hajózás után felfedeztük Sirmione gyönyörű középkori óvárosát, színes házaival, szűk utcáival. Rengeteg kávézó, fagyizó és étterem található itt, valamint a vásárolni vágyók is megtalálják az üzletekben a ruhákat, csecsebecséket.
A nap végén szállodánkba mentünk, bevallom elég hosszú volt az út, jó volt pihenni.
Másnap Varonába vezetett utunk. A vízesés és a bejárata köré épített botanikus kert a csodaszép növényekkel tette felejthetetlenné ezt az utazást. A víz 98 méteres utat tesz meg lefelé. A kialakított kis táblácskákkal ellátott botanikai kertben különleges növényvilágot, például orchidea fajtákat, kaktuszfügét és banánt is találunk. A vízesést 1874-ben nyitották meg a látogatók előtt. Egy vájatot készítettek, amin keresztül látható a hatalmas víztömeg. Vigyünk esőkabátot, tényleg vizesek leszünk, ha bemegyünk a barlangba.
Utunk a tó legészakibb települése felé vezetett, Riva del Garda felé. Először egy kóstolón vettünk részt. Olívaolaj, és olasz borok voltak terítéken. Majd következett a városnézés a felvonóval. Utána persze séta és az elmaradhatatlan fagyizás.
Következő rövid sétánk a közelben lévő Torbonéba vezetett. Kiváló szörfözési központ. Torbole homokos partjáról tárul az egyik legszebb látvány a tóra.
Malcesine sok épületet megőrzött a középkorból. A város egy ideig velencei fennhatósághoz tartozott. A tó partján találod a Scaligero kastélyt láthatjuk, amit még a 13. században építettek, ettől pár perc sétára pedig a Palazzo dei Capitani palotát.
Innét lehet feljutni a Monte Baldo 2218 méter magas csúcsára. Fent csodás panorámás kávézókat és éttermeket találunk, padokat, elektromos kerékpár kölcsönzőt. A túrázók kedvenc kiindulópontja, számos irányba sétálhatunk és gyönyörködhetünk a magasból mind a Garda tóban, mind a környező hegyekben és tájban. A libegő, amivel 1750 méter magasra juthatunk fel, panorámás. Saját tengelye körül forgó, így mindegy beszállásnál hol helyezkedünk el, körbe-körbe forogva láthatjuk a feljutásig a tájat. Ez nagyon tetszett 🙂 Siklóernyősük is jöttek fel velünk.
Kis kirándulóhajóval mentünk át a túlpartra, Limónéba. Ez inkább az angolok kedvenc helye. Itt érdemes több órát sétálni. Kávézók, vendéglátóhelyek, üzletek, minden megtalálható itt. Valamit a citrom múzeum. Mindenféle citromfát láthatunk a kertjében. Egy fél órára érdemes betérni aki szereti az ilyet.
Utunk itt véget ért és indultunk haza. Bevallom, még pár napot el tudtam volna itt tölteni, de nagyon jól sikerült. Köszönet az idegenvezetőnek is, aki hatalmas tudásával sok információval ellátott minket. Érdekes volt, hogy nem énnekem kellett összeszervezni, kitalálni, utána olvasni mindennek merre menjünk, mi mennyi időt vesz igénybe stb. Nyilván ennek a fajta utazásnak ez az előnye, a hátránya az, hogy a hotel választásnál én inkább preferálom a belvárosi, látnivalókhoz közeli szálláshelyet. A mi hotelünk kijjebb volt a tótól, a vacsora kevés volt, és nem tudtam még pénzért sem venni még ott. Még jó hogy volt maradék szendvicsünk. Egy központibb helyen lévő hotelnél ez nem gond, simán elmegyünk vacsorázni valahova. És ha valamire több időt szeretnék, a magán útnál van rá lehetőség. A közelebbi hotelnél lévő idő spórolásával több látnivaló megtekintése fér bele. De egy igazán tartalmas út lett belőle, nem bántam meg. Tényleg csodaszép helyeket láttunk. Bakancslista ezen eleme kipipálva, nézzétek meg ti is, érdemes 🙂
