Utazz olcsóbban!

Elolvastam pár beszámolót, blogot és útleírást. Beszélgettem több emberrel, és kérdezték az utunkról hazatérve is, hogy Milánó tényelg olyan szörnyű és olyan ipari város? Bevallom az úti beszámolók félrevezetik az embereket. Persze nyilván Olaszország 2. legnagyobb városa, az északi régio ipari központja Milánó. Nyilván sok üzletember otthona, és a modern városrész sok nagy cégnek is ad otthont. De azért az hogy van 1-2 látnivaló azért című leírás után már bevallom felháborodom. Bocsánat, sosem volt ott aki ezt a a baromságot írta? Mindenkit meg kell nyugtassak, a neten lehet egyvalaki megírt valamit, vagy rossz hangulatban vagy rossz személlyel társasággal volt ott, és attól az a hely annyira nem szuper. Igen, léteznek olyan helyek amit pár fotóval adnak el, meg homokos pálmafás képekkel, és ár érték arányban hatalmas átverésnek tartom, ilyen Kuba, amiért tudom sokan megköveznek, de aki sok helyen volt és mostanában ott, az tudja miről beszélek. Tehát Milánó csodaszép, rengeteg féle múzeum, üzlet, látnivaló van ott, amiért a 3 nap kevés is volt bevallom. Ja és úgy, hogy egyik nap több mint 20 a másik nap pedig több mint 17 km-t írt ki a nap végén az iWatch… és még lett volna két napnyi látnivaló, némi múzeummal fűszerezve. Úgyhogy lehet ide is vissza kell térnem. Elnézést ez kijött belőlem, de térjünk is a látnivalókra.

Előző késő este értünk Milánóba vonattal Zermattról. 23 óra után még simán be tudtunk ülni egy étterembe. Ja az előző beszámoló végéről lemaradt, hogy a Gornergratról ahogy lejöttünk a vonattal, alig volt időnk megvenni a másik vonatra is a jegyet, valamint némi élelmet venni. Így kettészakad a csapat, mi Gáborral vonatjegyet vettünk, Zsolt és Robi pedig berongyolt egy boltba némi ennivalóért, mert elég éhesek voltunk már. A vonatjegy meglett. A többiek sehol. Már telefonáltam nekik, hogy jöjjenek, 2 perc és indul a vonat. Felszálltunk, foglaltuk a helyet, én meg a vonat mellett álltam, hogy ne kelljen keresgetni minket. Erre Robiék jönnek futva. Épp felszálltak. Kérdezzük, kaja? Hát a pénztárnál még voltak előttük, a telefonomra letették az árut és futva kijöttek a boltból. A pénztáros meg kiabált valamit… Tehát indultunk a büfékocsiba, ahol semmilyen értelmes ételt nem lehetett venni. Adtak egy sört, ami majdnem be volt fagyva, kinyitotta a pincér és tört fel belőle a jégkása akarom mondani a sörkása. Kiderült a mélyhűtőbe teszi és csak ilyenje van. Folyt az asztalra, nézte és mondta ad egy másikat, de az is ilyen. Service… no komment.

És itt volt még egy kaland, Zermattnál a jegyautómatából nem lehetett Milánót kiválasztani. Domodossola-ig lehetett csak jegyet venni. Azt megvettük, jött is a kalauz és adtuk neki a jegyet. Majd megkérdeztem tőle, hogy mit tegyünk, mert az automata nem engedte Milánót választani, de oda mennénk. Kiderült azért, mert az már nem Svájc, hanem Olaszország. Persze étem én, de akkor mitől lesz jegyünk. Kérdeztem ott megáll e, mennyi idei, lerohanok és tudok jegyet venni, vagy közben elmegy a vonat? Végül a vonatok elmondta hogy van egy kis irodája a megfelelő embernek, akitől bankkártyával fizetve lehetett venni Domodossola és Milánó közötti szakaszra is jegyet. Gondolom erre van valami netes alkalmazás is már, ahogy egyszerűbb. Ha valaki megírja nekem a nevét, (elfelejtetem, pedig a pasi kettőt is mondott, csak épp nem működtek hiába próbáltuk ott…) akkor ideírom, köszönöm.

Stazione di Milano Centrale

A 24 vágányos állomáson naponta 320 000 utas fordul meg. Forgalmát tekintve Európa legnagyobb vasútállomása. Enni sajnos már nem tudtunk, 23 órakor pont zártak. Számos nagyvárosba indul innéz gyorsvonat.

Előre megvettem a jegyet már az interneten a Dómba. Lifttel fel és a tetőteraszra is. Persze jó nagy az épület, meg kellett keresni hol juthatunk fel. 11 órára szólt a jegyünk.

Építése 1386-ban kezdődött, és majd 600 évig tartott. És nemrég, 1965-ben fejezték be. 157 m hosszú, 97 m széles, a kupolatoronyé 109 m magas. 135 tornya van, amit nem számoltam meg, csak elhiszem hogy tényleg annyi, 96 vízköpő és 2245 szobrával várja a látogatókat. Területe 10.186 m² Európa harmadik, valamint a világ ötödik legnagyobb temploma.

Galleria Vittorio Emanuele II

Ez a Dómtól ha szemben állunk vele, bal oldalt található. Ez egy fedett passzázs ami a dóm terét, a Piazza del Duómót, a Piazza della Scallával köti össze. Építését 1865-ben kezdték meg. Számos világhírű divatmárka üzletét találjuk meg itt. A boltívek alatt pedig éttermek vannak.

Castello Sforzesco avagy a Sforz-kastély

Milánó egyik legjelentősebb építészeti alkotása. A 15. században épült hatalmas, négyzet alaprajzú építmény egykoron a milánói hercegekrezidenciája volt. Évente több mint egymillió turista keresi fel. A Sforzesco-kastélyban egy gyönyörű Művészeti Galéria, a Régészeti Múzeum (amely az Őskori Múzeumra és az Egyiptomi Múzeumra oszlik), valamint különféle kiállítások, könyvtárak és archívumok várják.

Michelangelo utolsó remekműve itt található a Befejezetlen Pieta.

Az ókori művészet múzeuma ad otthont a Sforza család gyűjteményének kedves szobrainak, amelyek az 5-16. századból származnak.

Festőművészek alkotásai találhatók itt mint: Mantegna, Tintoretto és Canale.

A Hangszermúzeum a világ egyik legfontosabb múzeuma, amely a világ minden tájáról származó hangszereket mutat be.

A Bútormúzeumban a 15. és a 20. század közötti régiségek találhatók. 

A Dekoratív Művészeti Múzeumban fazekasok, szobrászok, takácsok és kárpitosok munkái láthatók.

A Sala Delle Asse a kastély leghíresebb szobája. Ha igazán csodálja Leonardo Da Vinci alkotásait, akkor Sala Delle Asse-t érdemes meglátogatni. 

Az Egyiptomi Múzeumban körülbelül 30,000 XNUMX műtárgy található, amelyek az egyiptomi régészetre és antropológiára összpontosítanak.

A régészeti múzeumban Lombardia neolitikus időszakából származó tárgyakat mutatja be.

A Sforza-kastély felfedezése kb. 2 órát vesz igénybe. 

Leonardo da Vinci múzeum

Museo Nazionale Scienza e Tecnologia Leonardo da Vinci, magyarul a „Leonardo da Vinci” Nemzeti Tudományos és Technológiai Múzeum”.  50 000 m²-es alapterületével Olaszország legnagyobb műszaki-tudományos múzeuma és Európa egyik legnagyobb múzeuma. Itt található a világ legnagyobb gyűjteménye a névadó reneszánsz festő, szobrász, mérnök és tudós, Leonardo da Vinci rajzai alapján készült modellekből. Évente több mint 500 000 ember látogatja meg.

Piazza del Mercanti

A középkorban ez a tér volt a város központja.

Santa Maria delle Grazie templom

Milánó egyik leghíresebb bazilikája. 1980 óta az UNESCO világörökség része. Itt található Leonardo de Vinci – Utolsó vacsora című festménye. Hónapokkal előre meg kell venni a jegyet hogy láthassuk 15 percre. B-terv, ha nincs már jegy, a Leonardo Múzeumban is látható a másolata.

Teatro alla Scala

Az operaház, egyike a világ leghíresebb operaházainak. A színpad 24 méter hosszú, 21,6 méter mély, magassága 20 méter volt. Befogadóképességét illetően a sűrű átépítések miatt csak becslés létezik, az tudni viszont, hogy a megnyitó előadást 3500 személy tapsolta végig.

Itt sokat olvashattok róla, érdekes: https://hu.wikipedia.org/wiki/Teatro_alla_Scala

Navigli

Az egykor mintegy 160 kilométeres rendszerből mára két fő csatorna maradt: a Naviglio Grande és a Naviglio Pavese. A csatorna mellett számos étterem található.

És még vegyesen ide teszek párat, amik tetszettek.

Összességében elmondhatom, hogy nagyon jól sikerült az út picit változtattam volna rajta ha még van időnk, hogy Milánónak kellett volna még egy nap, hogy ne kelljen ennyire sokat menni. Valamint Zermattban és Churban is kellett volna 1-1 napot aludni, hogy ne kelljen végigrohanni az egyészet.

Sokféle variáció, tervezgetés és rengeteg fénykép és leírás elolvasása után úgy döntöttem, hogy ha lúd, legyen kövér, nézzük meg a legmagasabb csúcsot. És persze vonatozni is szerettem volna a hegyek-völgyek között, megnézni a természetet is kicsit, ami ugye vezetés közben nem mindig sikerül.

És itt látszik a térképen, hogy ez azért annyira nem is egyszerű. Konkrétan ennyiszer egy nap nem szálltam még át vonaton. És volt ahol pár perc volt az átszállási idő. Ezért is vittem a gurulós bőrönd miatt hátizsákot, azzal könnyebb volt haladni. útközben a táj csodaszép volt, azt hiszem egyszer havasan is kell ezt látni. Akkor nyilván már a Zermatt-Chur-Zürich útvonalon…

A vasútállomás melletti kis téren már lovaskocsi, és persze mindenféle jármű is bérelhető, hogy a szálláshelyre érkezőknek ne kelljen annyit cipekedni a bőröndökkel.

Többféle módon is feljuthatunk a magasabb hegyekbe. Nyilván télen síparadicsom, de nyáron a kirándulóknak is jó célpont. Egy pulcsi-széldzseki elég volt. ÉS persze mint írom mindig, minden úton van szívás. Beleléptem egy pocsolyába. Nem vettem észre. De nem picit lett vizes a mindössze egy cipőm, hanem minden lépésnél szortyogott a cipő… Még jó hogy az ilyen helyek tele vannak üzletekkel. Így Túracipő és zokni vásárlás lett belőle. Mert azt tudtuk, hogy kb éjfél lesz mire Milánóba érünk. Tuti a hidegben megfáztam volna (ezt üzleti körökben arcmentőnek hívják). De lett egy olyan túracipőm, ami felmegy nélkülem is a hegyre, ja nem, de elég kényelmes lett… (2. nap Milánóban 20 km-t mentem benne tesztelésképp pluszban).

Ez az egyik hely – a vasúttól kb fél óra gyaloglásra, ahonnan lehet a Zermatt közelébe feljutni. A következő lehetőségekből választhatunk:

Nos ez sem egyszerű, hogy vajon mit is nézzünk meg. Ráadásul beborult, kicsit esett is. Fentről pedig nem tudtuk hogy mennyi lesz a látótávolság. Végül sok tanakodás után a másik módot választottuk. Visszamentünk a vasútállomással szembeni részre, ahol egy vonat vitt fel minket a Gornergratra. Ez a vonat megy Európában a legmagasabbra. Az út magáért beszél azt hiszem. Gronergratbahn: Hegyállomás 3.089 m magasban van. A Zermattból induló utazás 33 percig tart. A 3089 méteres Gornergratot 29 négyezres csúcs veszi körül, köztük a legmagasabb svájci hegy, a Dufourspitze (4634 méter) és az Alpok harmadik leghosszabb gleccsere, a Gorner. Az 1898-ban átadott végállomás felett egy többemeletes – csillagvizsgálóval és meterológiai állomással ellátott – szálloda van, a gleccser fölé nyúló kilátóterasszal, amely 29 négyezres csúcsra nyújt körpanorámát, köztük Svájc jelképére, a 4478 m magas Matternhornra.

És a Zermatt, amiért ide jöttünk…

Klein Matterhorn / Schwartzsee

Zermatt déli szélétől a Matterhorn Expressz kabinos felvonó szállítja az utasokat Furiba, ahol átszállási lehetőség van Schwartzsee felé (jobbra, a másik drótkötélpályás felvonóval), Klein Matterhorn felé (közben a felvonó áthalad Trockener Steg megállón), és végül egy 2006-ban nyílt felvonó összeköti Furit Riffelberggel (a Gornergrat hegyen).

A Theodulpass csúcsról induló Testa Grigia kabinos felvonó közvetlen elérést biztosít az olaszországi Cervinia és Valtournenche síparadicsomai felé. Svájci oldalról csak sílifttel közelíthető meg, azonban az olasz oldalon a síelők választhatnak nyitott (üléses), vagy – sok személy szállítására alkalmas – kabinos felvonók közül. Itt határőr irodák, valamint egy alpesi múzeum is található.

Zermattot úgy hirdetik, mint egész évben nyitva tartó síterület, bár nyáron a síelésre alkalmas terep a Klein Matterhorn mögötti Theodulgletscher hegyoldalra korlátozódik. Tény, hogy szezonon kívül – májusban és júniusban – csak egy-két sípálya tart nyitva, míg az a fő síterep (Theodulgletscher) egészen júliusig zárva van.

A 2003. október 25. óta üzemelő Furggstattel hatszemélyes sífelvonó tizennyolc tartóoszlopából tizenkettő közvetlenül a Theodulgletscher jegén áll – ilyen Svájcban készült először a világon. Ez az egyik azon kevés felvonók közül, melyek pályájukkal országhatárt lépnek át, jelesül Svájc és Olaszország határát. (Forrás: Wikipédia)

Azt hiszem utunk fénypontja volt ez a szakasz. Ide vissza kell jönni még, itt aludni és kényelmesen végigjárni. Nagyon fárasztó volt. És innét rohanás a vonatra, ami majd 3 és fél óra volt. Este még vacsoráztunk Milánóban, majd elájultunk a szálláshelyen.

Reggel a csomagjainkat a szálláshelyen hagytuk, majd nekivágtunk Comó nevezetességeinek. Mivel este későn értünk ide, bevallom annyi erőnk volt hogy vacsorázzunk, és alig vártuk a zuhanyozást és az alvást. A szálláshely kiválasztásánál fő szempont volt, hogy közel legyen a kikötő. Mert ugye hajóval érkeztünk. Reggeli után elmentünk a felvonóhoz. Lehet érdemes lett volna kiállni a sort (rengetegen voltak), mert a Brunate-hegyről felérve csodaszép kilátás nyílik az öbölre és a városra. Ehelyett inkább végigsétáltuk a tópartot, volt némi fürdés is (a táblát amin egy úszó ember volt áthúzva nem tudtuk értelmezni…)

Látnivalók:

Tempio Voltiano – Tudományos múzeum 

Villa Gallia
A XV. században épült csodálatos villa a Borgovico utcai villasor legrégibb épülete.

Villa Parravicini Revel

Villa Olmo

Alessandro Volta szobor
A város szülötte (1745-1825) olasz fizikus, az elektromos áram elméletének kidolgozója. Tudod, a galvánelem…

Cattedrale di Santa Maria Assunta – a székesegyház a város egyik jelképe

Basilica di San Fedele

és még sorolhatnám a nevezetességeket… Nekem nagoyn tetszett a hely hangulata. Kis utcáktól a terekig, a kisebb csónakkikötőtől a hajóállomásig és az elmaradhatatlan üzletekig minden megtalálható volt itt.

Erről a részről a video itt tekinthető meg: https://www.youtube.com/watch?v=ETmJV7OFRmE&t=84s

Comóból vonattal mentünk tovább. Kiderült négy vasútállomás is van, és ugye nem mindegy melyikből indulunk Lugano felé.

Az út nem volt egy óra.

Lugánóban két napot maradtunk, muszáj volt kicsit pihenni is. Erről a heylről már egy volt barátomtól hallottam, itt élt egy hosszabb ideig. Azt hiszem megértem miért csillogott a szeme amikor mesélt róla. Itt van minden. Csodafinom fagyi… képzeljétek el, hogy mennyire tökélyre lehet fejleszteni egy terméket, ha azt már 1871 óta árulják itt… hihetetlen. És az eladók kedvesek, mosolygósak türelmesek, és ahogy átadják a fagyit tudják, hogy nagy boldogságot okoznak vele.

És megtaláltam egyik kedvenc ruhamárkám üzletét is itt…

Bevallom a képeket nézegetve alig tudom eldönteni mit is válasszak hogy ti is láthassátok, átérezhessétek a helyet.

Az alsó két képhez annyi lenne a megjegyzésem, hogy itt a kikötőnél lehet fürdeni, érdemes kicsit beljebb menni, mert a hegyről lejövő patak vize azért elég hideg, viszont odébb már teljesen jó volt. A nap annyira sütött, hogy le is égtem kicsit. A kiülős rész előtt pedig végig bodegák vannak mindenféle finom ételekkel, italokkal.

És persze a gazdagság jelképei a csodaautók itt sem maradhatnak el. Volt itt minden, a McLarentől a különböző Ferrarikig, csak ki kell ülni egy étterembe a tópartra, és jönnek, mintha autókiállítás lenne 🙂

Erről a részről a video itt tekinthető meg: https://www.youtube.com/watch?v=FGCfYJwQpxs

Az a saját szabályom, hogy kétszer nem megyek ugyanoda vissza. Van pár kivétel, Trogir, Bangkok és azt hiszem most ez is felkerülhet a listámra…

Két nap után reggel indultunk tovább Zermattra vonattal… de ezt a következő cikkemben írom meg.

Ezt az utat már pár éve tevezgettem. Bevallom, az egyik legnehezebben összerakott út volt részemről. Valahogy sehogy sem sikerült jól kitalálni a települések közötti sorrendet, vagy hogy mi kerüljön bele és mi maradjon ki. Persze az én hibám, hogy sok mindent szerettem volna belerakni, de a különböző települések közötti eljutás és persze az hogy mindenképp vonatozni szerettem volna a csodaszép hegyek között (ami kilőtte az autóbérlést).

Volt olyan variáció, hogy először Milánó, majd fel a hegyekbe és ott vonatozás, de a Glacier Express reggel indul, majd 9 óra a menetideje, tehát már 1 nap kellett volna Zermattban aludni, majd utána Churban, vagy Zürich felé venni az irányt és onnan hazajönni, ahonnan persze nincs fapados járat. Persze onnan vonat is egy megoldás, de az megint elvitt volna egy napot. És ugye az idő az utazásoknál az egyik fő probléma me persze a pénz szokott lenni a másik, de mivel Európa egyik legdrágább országa Svájc, itt azt nem szabad nézni. Szóval rengetg újratervezés, utána olvasás, idegenvezetőkkel beszélgetés stb. után nekiindultunk. A résztvevőkkel is volt némi fennakadás, de végül jól alakult, egy barátommal és a barátaival mentünk.

Balról jobbra: Tamás (én), Gábor, Zsolt és Robi

A repülő Milánó-Bergamóban szállt le reggel. Idén már ez a második reggeli érkezésem külföldre, tavasszal Portóban ugyanez volt a helyzet. Bevallom jól hangzik hogy az első nap is egészben megmarad, viszont az hogy egy éjjel nem alszom, mert ugye fel is kell érni a reptérre időben… és ehhez hozzájön hogy későn fekszem, így az alvás elmaradt…

Itt miután a reptérről bejutottunk a központba, megnéztük a menetrendet, és kb. 2 óránk volt a Leccoba induló vonatig. Így egy picit mászkáltunk a városban. Megérte.

• Főbb látnivalók a teljesség igénye nélkül:
• Porta Nuova – a város hajdani határán kétoldalt álló, klasszicista stílusú vámházak.
• Santa Maria delle Grazie-templom – a 19. … 
• Teatro Donizetti – a színházépület eredetileg 1785-ben épült, de 1797-ben leégett. … 
• San Bartolomeo-templom – 13. … 
• Santo Spirito-templom – 1309-ben épült.

Lecco

Fő látnivalók

• Madonna della Vittoria-templom – előcsarnoka, valamint Gaudenzio Ferrari iskolájából származó freskói művészi értékűek. … 
• Torre del Castello – a város legérdekesebb műemléke. … 
• Palazzo Belgioioso
• Palazzo Caleotto – itt nevelkedett Alessandro Manzoni.

Az út nem tartott sokáig, de nem is volt baj, eléggé megéheztünk. És most itt kellene megírnom, hogy az olasz konyha hm… bevallom minden csodafinom, és egész életemben ellennék ezekkel az ételekkel.

Azért választottam Leccot, mert így hajóval tudtuk folytatni útunkat a Comói tavon. Útközben csodaszép villák, hatalmas hegyek és zöld növényzet fogadott minket. Megértem hogy jópár tényleg gazdag világhíresség miért itt vásárolt magának ingatlant.

A comói tó kétszer akkora mint a Balaton. 146 km2 a területe. Úgyhogy mindenhol nem tudtunk volna kiszállni a hajóból, hogy az összes kis települést lássuk.

Bellagiót ejtettük útba, majd továbbhaladtunk Comó felé, hogy estére odaérjünk. Bevallom nagyon fáradt volt a csapat, én ülve aludtam egy kicsit egy asztalra borulva. Népszerű üdülőhely. Régóta híres fekvése miatt, mivel a Lariónak is nevezett, Y alakú tó három ágának találkozásánál fekszik. Klasz kis sikátorok és rengeteg üzlet és étterem található itt.

Volt egy kis kalandban is részünk, a tópart egyik vendéglőjének a teraszára ültünk ki, ahol egy hozzánk közeli nagy asztaltársaság bemutatta milyen az igazi paraszt olasz-amerikai. Elnézést ha durvának tűnik a megfogalmazás, de az alja viselkedés amit bemutattak még egy-két pincérnek is sok volt, nemcsak a többi asztalnál ülő vendégnek. Persze birkák voltaka pincérek, senki nem szólt nekik. Mi gyors fizettünk és eljöttünk. Amikor pedig elmondtam a pincérnek hogy talán kellene valamit csinálni, vigyorgott… biztos nem az övé volt a hely, mert jelentős bevételkiesést okozott a társaság nekik… persze agya nem volt hogy felfogja miért is van sok üres asztala, vagy miért is mennek el gyorsan akik leülnek.

Comó

Lásd következő cikkem…