Laosz – Luangprabang
Utunk következő állomása Luangprabang. 78.000 fős lakosságával nagyvárosnak számít itt. A buddhizmus központja. Itt lakott 1975-ig a királyi család. 1995-től a világörökség része. Nevét a khmerektől kapott Arany Buddha (Pha Bang) után kapta, jelentése „az Arany Buddha királyi székhelye”. A Mekong és a Khan folyók által közrezárt rész érdekes a turistáknak. Vagy 30 pagodát láthatunk a környéken. Itt található Maj-kolostor az egyházi hierarchia csúcsát jelentő, egyfajta pátriárkaként tisztelt szangharat anyakolostora.
És bármerre megyünk, mindenhol kolostorok és a szerzetesek épületei…
A pagodákon és sztúpákon túl érdemes megnézni a nappali és éjszakai piacot is. A piac egyik felé tuk-tukok hada várja a csomagokkal hazatérőket – még jó hogy itt is pár percre a központtól laktunk – a piac másik részén pedig éttermek bárok garmadája várja a turistákat. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy időt és pénzt nyerünk vele, ha jó helyen lakunk. Ráadásul a tuk-tukosok is lehúzósak, a külföldi turistákat pénzeszsáknak nézik. Persze el kell tudnunk engedni ezt, és örülni kell inkább hogy ilyen csodahelyekre juthattunk. A taxis meg megkeresi a magáét rajtunk…
Rengeteg árus van. Mindenfélét árulnak, tényleg. A kendőktől a táskáig, az ékszerektől a ruhákig. Egyvalami viszont baj. Ők lehet megélhetési árusok, nem profi eladók. Miért mondom ezt? Mert sokaknak a kezében ott a mobil, azt nyomkodja, de nem néz a vevőre, aki esetleg egy szemkontaktus vagy mosoly után vásárolna tőle. Nem tanították meg, hogy oda figyeljen a vevőre…!!! A piacon végre megtaláltuk, amit már Vietnamban is kerestünk, a kobrakígyós és skorpiós italt. Bár ne tudtunk volna venni, de ezt majd utunk legvégén leírom…
Egy két órás hajóútra is befizettünk egy hosszúbárkával a Mekong folyón. Egy pár vitt minket. A hűtőből hideg üdítőt és sört is lehetett venni. Volt WC és belső étterem is a hajón. Szerintem akár 100-as is elfértünk volna ezen a majd 40 m hosszú hajón.
Mindenképp menjünk fel a Phusi dombra, ahonnan csodaszép kilátás nyílik a tájra.
És akkor a várva várt rizsföldekre is eljutottunk, valamit aki akart felülhetett egy elefánt hátára is egy farmon. Én csak egy vödör banánt vettem, és azt két elefánt egy pillanat alatt meg is ette.
Az ételeik van ahol finomak, van ahol nem… A kommunikáció nehézkes, de a lefotózom mobillal majd a képet megmutatom működik.
Összefoglalva az érzéseket, ez a hely kihagyhatatlan ha valaki erre jár. Ha csak rövid időnk van, 3 napot mindenképp szánjunk rá.
Ja és mégvalami, kint az idő mintha megállt volna, nincs rohanás…
És akkor merre is tovább? Amikor múltkor erre jártam, egyvalami kimaradt, amit azóta is bántam. Észak-Thaiföld, Chiang Mai és Chiang Rai. Most nem szerettem volna elszalasztani, úgyhogy következő írásom már ezt mutatja be.
