Utazz olcsóbban!

Pici türelmet kérek, írom.

4. nap

Kutaisziben a belvárosban volt a szállásunk. Könnyen gyalogszerrel is elérhető minden. A fővárostól 221 km-re található a Rioni folyó két partján. Itt váltottunk valutát, larit, hogy tudjunk a wc-knél fizetni, meg az utcai árusoknál. Útlevelet kérnek hozzá, anélkül nem lehet. Fő látványossága a Gelati kolostor, mely az UNESCO világörökség része.

Érdemes megnézni az autókat, azt gondolnánk hogy minden tele van Ladával, de bevallom talán 1-2 darabot láttunk teljes utunk során. Teherautót viszont sokat láttunk útközben is orosz gyártmányút.

És a piac nem maradhat el egyik városlátogatásom során sem. A fűszertől a teákig, a finom gyümölcsökig minden kapható itt. És végre sikerült megfejteni, mi az amit az ételbe tesznek, és nincs jó íze. KORIANDERSZÁR! Sokáig nyomoztuk, míg végül meglett. Nekem nem finom.

Útunkat folytattuk Gori felé. Arról nevezetes, hogy itt született Joszif Dzsugasvili, vagy eredeti nevén Joszif Visszarionovics Sztálin – 1878-ban, és itt található a világ egyetlen Sztálin múzeuma. Kíváncsi voltam rá, hogy mit is mondanak egy tömeggyilkosról. Kiemelték nagy vezetői múltját. Kiderült, hogy az emberek egy része Goriban, még mindig ha tósztot mondanak, akkor Sztálinra is mondanak. Nem szeretnék állást foglalni, sok ember nyilván megírta már ezt helyettem a történelem könyvekben. Annyit azért megjegyeznék, hogy ötször vagy hatszor volt börtönben vagy munkatáborban, és általában megszökött. Voltunk azon a téren is, ahol egy pénzszállítmánynak kelt nyoma, aminek az elrablásában részt vett… Tízezerével írta alá a halálos ítéleteket, a kivégzettek számát több millió főre becsülik. A többinek olvassatok inkább utána pl itt: Simon Sebag Montefiore: Az ifjú Sztálin.

A következő képen a szülőháza áll. Innét indult útjára, hogy az egyik legnagyobb birodalom vezetője legyen. Hihetetlen…

Következő látnivalót semmiképp sem hagytam volna ki utunkból. Uplistsikhe – Sziklaváros. Ennek a nevét aki ki tudja mondani hibátlanul tízszer egymás után először, meghívom egy sörre.

Uplistskhe egyike Grúzia legősibb településeinek, már az Ibériai Királyság időszakában létezett, amelyben központi szerepet töltött be. Védelmi célokat szolgált: mivel a Kura folyó völgye fontos kereskedelmi, és háborús útvonal volt, ezért veszély esetén a lakosság a sziklába vájt barlanglakásokba menekült. A sziklaváros három részre osztható, alsó-, középső- és felső rész, összesen mintegy nyolc hektárnyi területen fekszik el. A középső rész a legnagyobb, és lépcsők, átjárók, alagutak kötik össze a felső és alsó területekkel. A bejárat is egy alagút hosszú lépcsővel. A Selyem útvonal egyik legfontosabb kereskedelmi ponja volt. Uplistsikhe azt jelenti-Istenvára.

A belépőt meg lehet venni borkóstolóval is. A hatalmas cserépedényekben is érlelik a bort, de erről majd később írok.

És a bejáratnál lehet csavart fagyit venni. Kétféle szőlőből készül. Ki ne hagyjátok 🙂

Estére értünk Tbiliszibe a fővárosba. És másnap következett az út fénypontja, amit bevallom a legjobban vártam.

5. nap

Indulás Északra, megint a Kaukázushoz. Ananuri egy vár az Aragvri folyónál. A nagy-kaukázusi hadiút védelméül szolgált, elzárva az utat a Daryal szurdokban.

Következő és a legjobban várt állomásunk a Gergeti Szentháromság templom. Útunk végállomása Kazbegi, vagy ahogy hivatalosan nevezik, Stepantsminda városka, 1750 méter magasan a Kaukázusban. Innét 4×4 kerék meghajtású autókba ültünk, és mentünk tovább fel a kolostorhoz. A táj lenyűgöző.  Az 5034 méter magas hegycsúcsot a Kazbeget 2170 méter magasságból, a kolostor-templomtól láthatjuk a legjobban. A XIV. században építették.

Ezt ki ne hagyjátok! 🙂

Estére visszatértünk szállásunkra Tbiliszibe.

6. nap

Tbiliszi városnézést több részletben tettük meg. Mivel nagyon meleg volt, inkább este mentünk, és délelőttökre tettünk be pár programot. Kezdtük a Mtatsminda vidámparkkal az óriáskerékkel és a tévétoronnyal. Siklóval mentünk fel 11 óra után. A pénztárban persze nem mondták hogy semmi nincs még nyitva, így sétáltunk kicsit és lejöttünk.

A borkóstoló elé így befért még egy helyszín, a Tsminda Sameba katedrális (Szentháromság katedrális), ami a hívek adományaiból épült és a teteje színarany bevonatú. Ez az ország ortodox központja és a harmadik legmagasabb ortodox katedrális a világon. Kilenc kápolna tartozik a székesegyházhoz.

Ismét egy kis buszozás következett, és a GIUAANI Vinery (https://giuaani.ge) lett a választott borkóstolónk és ebédünk helyszíne. Itt meg kell jegyezzem, hogy Grúziában a borkészítésről már 8000 éves leletek adnak tanúbizonyságot. Pár helyen viszont az ételekhez kapott kancsóban kihozott bort visszaküldtük. Kellett kérnünk üveges, minőségibb bort. Tehát kíváncsian vártuk, hogy milyen is egy profi szőlőbirtok és feldolgozó üzem. Pécstől – ahol élek – fél órára található Magyarország egyik leghíresebb borvidéke Villány a maga számtalan híres borászával és világhírű díjnyertes boraival, így jogosan vártam, hogy 8000 év tapasztalata milyen eredményt hoz. Nem csalódtunk, javaslom mindenkinek, aki szereti a finom ételeket és a jó borokat, jöjjön el ide.

A csapatot alig lehetett elvontatni innét, szerintem ha nem erősködöm hogy menjünk már, még a repülőt is lekésik és most is ott vannak… Fájó szívvel visszatértünk Tbiliszibe, volt még mit megnéznünk. Pár képet teszek ide ízelítőül. Azt hiszem, hogy az a szabály, amit kitaláltam, hogy mindig új helyre megyek, és csak 1-2 város a kivézel ahova visszatérek, bővül eggyel. Pontosabban egy országgal. Több idő kellett volna még 10 napra saccolom, hogy ne legyen hiányérzetem. A tengert is megnéztem volna, a Tusheti Nemzeti Parkot a kanyargós útjaival, és még számtalan eldugott kis falucskát, természeti szépséget…

7. nap

Első állomásunk a várostól északra fekvő Tsereteli (Grúzok Története emlékmű) volt. Képeken is hatalmas, de így élőben, tényleg hihetetlen alkotás. A brutalista irányzat megtestesítője. Betonoszlopokra szerelt domborművek. Az irányzat Angliából indult az 1950-es években, és nagyjából a 70-es évek közepéig volt világszerte kedvelt. Az ősi királynők, hősök és királyok történeteit, az alsó táblákon pedig Krisztus életének epizódjait megjelenítő történelmi emlékmű befejezetlen maradt. 1980 és 1985 között húzták fel. A 12 hektáron elterülő emlékművet a fővárost északról lezáró Shota-hegy tetején, közvetlenül a városi víztározó mellett építették. A hivatalosan Grúzia (Georgia) történelmének hívott kompozíció 16, egyenként 35 méter magas, vastag fekete gránitoszlopból áll. A konstrukció Zurab Tsereteli alkotása. 

Jvari – Kereszténység innét indult útjára Grúziában.

Mtshketa – a régi főváros

Mcheta (a cé és a há is kiejtendő, grúz írással მცხეთა) Grúzia egyik legrégibb városa, Tbiliszitől 20 km-re északnyugatra. Az Aragvi és a Mtkvari folyók találkozásánál fekszik. Az i. e. 3. század és az i. sz. 5. század között az Ibéria Királyság fővárosa volt. 317-ben a grúzokitt vették fel a kereszténységet, és a város ma is Grúzia egyik fő egyházi központja, koronázó és temetkező városa.

A város két híres műemlékét, a Szvetichoveli-székesegyházat és a Dzsvari-kolostort 1994-ben a világörökség részévé nyilvánították, majd 2009-ben felkerült a veszélyeztetett világörökségi helyszínek listájára. Híres műemlékek még az Armazcihe erőd, a Szamtavro-kolostor és a Mikheil Mamulasvili park. (Forrás: Wikipédia)

És a végén Kutaiszi előtt még egy szuper estebédet kaptunk.

Este még volt egy kis pihenés Kutaisziben, majd éjjel 2-re jött értünk a sofőrünk és kivitt midket a reptérre. Bevallom ez sem az a tengerparti nyaralós út volt. Sokmidnent láttunk, de hiányérzetem van, pedig több mint 1 hete visszajöttünk. Pár év múlva, amikor jobb lesz a közlekedés és az úthálózat, lehet megint visszatérek és jópár embernek megmutatom ezt az országot.

Köszönet a barátaimnak, akik velem tartottak, és tolerálták, azt, hogy néha mondtam hogy mennünk kell, hogy több mindent láthassunk. És külön köszönet kísérőnknek, tolmácsunknak és vezetőnknek, aki nélkül az út nem lett volna ilyen. Köszi Linda tényleg mindent. Remélem sikerült „beoltanom picit téged” és elkészül az a magyar nyelvű útikönyv, ami sok sok embernek teszi még csodásabbá majd az útját. Rajtam nem fog múlni, segítek. Addigis kövessétek nyomon Linda útjait a Facebookon, vagy keressétek meg, ha tényleg profi vezetést, jó szállást és ételeket szeretnétek. Grúzia magyaroknak: GoGruzia💂:⛺, kirándulj🚶 Lindával Grúziàban! 🌴🚴📸🏇 https://www.facebook.com/groups/576730415822695