Észak-Olaszország és Svájc – 5. 6. 7. nap Milánó

Elolvastam pár beszámolót, blogot és útleírást. Beszélgettem több emberrel, és kérdezték az utunkról hazatérve is, hogy Milánó tényelg olyan szörnyű és olyan ipari város? Bevallom az úti beszámolók félrevezetik az embereket. Persze nyilván Olaszország 2. legnagyobb városa, az északi régio ipari központja Milánó. Nyilván sok üzletember otthona, és a modern városrész sok nagy cégnek is ad otthont. De azért az hogy van 1-2 látnivaló azért című leírás után már bevallom felháborodom. Bocsánat, sosem volt ott aki ezt a a baromságot írta? Mindenkit meg kell nyugtassak, a neten lehet egyvalaki megírt valamit, vagy rossz hangulatban vagy rossz személlyel társasággal volt ott, és attól az a hely annyira nem szuper. Igen, léteznek olyan helyek amit pár fotóval adnak el, meg homokos pálmafás képekkel, és ár érték arányban hatalmas átverésnek tartom, ilyen Kuba, amiért tudom sokan megköveznek, de aki sok helyen volt és mostanában ott, az tudja miről beszélek. Tehát Milánó csodaszép, rengeteg féle múzeum, üzlet, látnivaló van ott, amiért a 3 nap kevés is volt bevallom. Ja és úgy, hogy egyik nap több mint 20 a másik nap pedig több mint 17 km-t írt ki a nap végén az iWatch… és még lett volna két napnyi látnivaló, némi múzeummal fűszerezve. Úgyhogy lehet ide is vissza kell térnem. Elnézést ez kijött belőlem, de térjünk is a látnivalókra.

Előző késő este értünk Milánóba vonattal Zermattról. 23 óra után még simán be tudtunk ülni egy étterembe. Ja az előző beszámoló végéről lemaradt, hogy a Gornergratról ahogy lejöttünk a vonattal, alig volt időnk megvenni a másik vonatra is a jegyet, valamint némi élelmet venni. Így kettészakad a csapat, mi Gáborral vonatjegyet vettünk, Zsolt és Robi pedig berongyolt egy boltba némi ennivalóért, mert elég éhesek voltunk már. A vonatjegy meglett. A többiek sehol. Már telefonáltam nekik, hogy jöjjenek, 2 perc és indul a vonat. Felszálltunk, foglaltuk a helyet, én meg a vonat mellett álltam, hogy ne kelljen keresgetni minket. Erre Robiék jönnek futva. Épp felszálltak. Kérdezzük, kaja? Hát a pénztárnál még voltak előttük, a telefonomra letették az árut és futva kijöttek a boltból. A pénztáros meg kiabált valamit… Tehát indultunk a büfékocsiba, ahol semmilyen értelmes ételt nem lehetett venni. Adtak egy sört, ami majdnem be volt fagyva, kinyitotta a pincér és tört fel belőle a jégkása akarom mondani a sörkása. Kiderült a mélyhűtőbe teszi és csak ilyenje van. Folyt az asztalra, nézte és mondta ad egy másikat, de az is ilyen. Service… no komment.

És itt volt még egy kaland, Zermattnál a jegyautómatából nem lehetett Milánót kiválasztani. Domodossola-ig lehetett csak jegyet venni. Azt megvettük, jött is a kalauz és adtuk neki a jegyet. Majd megkérdeztem tőle, hogy mit tegyünk, mert az automata nem engedte Milánót választani, de oda mennénk. Kiderült azért, mert az már nem Svájc, hanem Olaszország. Persze étem én, de akkor mitől lesz jegyünk. Kérdeztem ott megáll e, mennyi idei, lerohanok és tudok jegyet venni, vagy közben elmegy a vonat? Végül a vonatok elmondta hogy van egy kis irodája a megfelelő embernek, akitől bankkártyával fizetve lehetett venni Domodossola és Milánó közötti szakaszra is jegyet. Gondolom erre van valami netes alkalmazás is már, ahogy egyszerűbb. Ha valaki megírja nekem a nevét, (elfelejtetem, pedig a pasi kettőt is mondott, csak épp nem működtek hiába próbáltuk ott…) akkor ideírom, köszönöm.

Stazione di Milano Centrale

A 24 vágányos állomáson naponta 320 000 utas fordul meg. Forgalmát tekintve Európa legnagyobb vasútállomása. Enni sajnos már nem tudtunk, 23 órakor pont zártak. Számos nagyvárosba indul innéz gyorsvonat.

Előre megvettem a jegyet már az interneten a Dómba. Lifttel fel és a tetőteraszra is. Persze jó nagy az épület, meg kellett keresni hol juthatunk fel. 11 órára szólt a jegyünk.

Építése 1386-ban kezdődött, és majd 600 évig tartott. És nemrég, 1965-ben fejezték be. 157 m hosszú, 97 m széles, a kupolatoronyé 109 m magas. 135 tornya van, amit nem számoltam meg, csak elhiszem hogy tényleg annyi, 96 vízköpő és 2245 szobrával várja a látogatókat. Területe 10.186 m² Európa harmadik, valamint a világ ötödik legnagyobb temploma.

Galleria Vittorio Emanuele II

Ez a Dómtól ha szemben állunk vele, bal oldalt található. Ez egy fedett passzázs ami a dóm terét, a Piazza del Duómót, a Piazza della Scallával köti össze. Építését 1865-ben kezdték meg. Számos világhírű divatmárka üzletét találjuk meg itt. A boltívek alatt pedig éttermek vannak.

Castello Sforzesco avagy a Sforz-kastély

Milánó egyik legjelentősebb építészeti alkotása. A 15. században épült hatalmas, négyzet alaprajzú építmény egykoron a milánói hercegekrezidenciája volt. Évente több mint egymillió turista keresi fel. A Sforzesco-kastélyban egy gyönyörű Művészeti Galéria, a Régészeti Múzeum (amely az Őskori Múzeumra és az Egyiptomi Múzeumra oszlik), valamint különféle kiállítások, könyvtárak és archívumok várják.

Michelangelo utolsó remekműve itt található a Befejezetlen Pieta.

Az ókori művészet múzeuma ad otthont a Sforza család gyűjteményének kedves szobrainak, amelyek az 5-16. századból származnak.

Festőművészek alkotásai találhatók itt mint: Mantegna, Tintoretto és Canale.

A Hangszermúzeum a világ egyik legfontosabb múzeuma, amely a világ minden tájáról származó hangszereket mutat be.

A Bútormúzeumban a 15. és a 20. század közötti régiségek találhatók. 

A Dekoratív Művészeti Múzeumban fazekasok, szobrászok, takácsok és kárpitosok munkái láthatók.

A Sala Delle Asse a kastély leghíresebb szobája. Ha igazán csodálja Leonardo Da Vinci alkotásait, akkor Sala Delle Asse-t érdemes meglátogatni. 

Az Egyiptomi Múzeumban körülbelül 30,000 XNUMX műtárgy található, amelyek az egyiptomi régészetre és antropológiára összpontosítanak.

A régészeti múzeumban Lombardia neolitikus időszakából származó tárgyakat mutatja be.

A Sforza-kastély felfedezése kb. 2 órát vesz igénybe. 

Leonardo da Vinci múzeum

Museo Nazionale Scienza e Tecnologia Leonardo da Vinci, magyarul a „Leonardo da Vinci” Nemzeti Tudományos és Technológiai Múzeum”.  50 000 m²-es alapterületével Olaszország legnagyobb műszaki-tudományos múzeuma és Európa egyik legnagyobb múzeuma. Itt található a világ legnagyobb gyűjteménye a névadó reneszánsz festő, szobrász, mérnök és tudós, Leonardo da Vinci rajzai alapján készült modellekből. Évente több mint 500 000 ember látogatja meg.

Piazza del Mercanti

A középkorban ez a tér volt a város központja.

Santa Maria delle Grazie templom

Milánó egyik leghíresebb bazilikája. 1980 óta az UNESCO világörökség része. Itt található Leonardo de Vinci – Utolsó vacsora című festménye. Hónapokkal előre meg kell venni a jegyet hogy láthassuk 15 percre. B-terv, ha nincs már jegy, a Leonardo Múzeumban is látható a másolata.

Teatro alla Scala

Az operaház, egyike a világ leghíresebb operaházainak. A színpad 24 méter hosszú, 21,6 méter mély, magassága 20 méter volt. Befogadóképességét illetően a sűrű átépítések miatt csak becslés létezik, az tudni viszont, hogy a megnyitó előadást 3500 személy tapsolta végig.

Itt sokat olvashattok róla, érdekes: https://hu.wikipedia.org/wiki/Teatro_alla_Scala

Navigli

Az egykor mintegy 160 kilométeres rendszerből mára két fő csatorna maradt: a Naviglio Grande és a Naviglio Pavese. A csatorna mellett számos étterem található.

És még vegyesen ide teszek párat, amik tetszettek.

Összességében elmondhatom, hogy nagyon jól sikerült az út picit változtattam volna rajta ha még van időnk, hogy Milánónak kellett volna még egy nap, hogy ne kelljen ennyire sokat menni. Valamint Zermattban és Churban is kellett volna 1-1 napot aludni, hogy ne kelljen végigrohanni az egyészet.