Következő utunk egy régi álom beteljesülése lesz. Még a tervezésről tudok írni, de ez is tanulságos lehet, főleg azoknak, akik szintén először mennének nagy hajós útra.
Costa Smeralda
Mivel sok útvonal létezik, ezért először azt kell megnéznünk, nekünk mi tetszene, hova mennénk el. Nálam a szabály – persze amit magamnak kitaláltam – hogy mindig új helyre megyek. Ez alól van pár kivétel. Barcelonában 1993-ban és 1994-ben voltam. Talán az első volt az első igazán komolyabb utam, még a Cooptouristos (1969-ben alapították, 2003-ban megszűnt – és szerintem nem azért, mert az emberek nem utaznak már…) szervezésben. Megváltoztak az utazási szokások…
Nos, a hajó Marseilles-ből indul, Barcelona a következő, Cadíz és Kanári-szigetek a végállomás. Ebből Barcelonába voltam már, de pár dolog kimaradt. Güell-parkot megnézném, a gótikus negyedben sétálnék ismét, valamint a Sagrada Familia közben épült nagyon sokat, oda bemennék mindenképp. És ez bele is férhet amíg a hajó ott áll a kikötőben. Tehát az útvonal megfelelő.
A hajót miután kifizettük, jön az odaút. Addig nem vettem repjegyet, amíg a hajó nem volt biztos. Tehát a következő lépés Marseillesbe a repjegy. A hajó indulása előtt érdemes odaérni, mivel sok járat késik. 2 nappal előtte este érünk Marseillbe. Tehát 2 éjre a szállást is a belvárosban megoldottunk. Onnan majd a taxi kivisz a kikötőbe a hajóhoz. A kikötő hatalmas, nem tudom még hogy találjuk meg a hajónkat.
Marseille Franciaország második legnagyobb városa, és itt található Franciaország legnagyobb kikötője. Európa 5. legnagyobb kikötője egyébként. Kicsit olvasgatok róla, hogy a két napban mit tudunk megnézni. És persze várom a hajótársaságtól az időpontot, mikor checkolhatunk majd be. Nyilván oda kell érni pontosan.
Barcelónában azon tanakodom, hogy a Sagrada Familiába a jegyet mindenképp előre kell venni, ott is időpontok vannak, mikor engednek be a jegyre. De oda kell érni pontosan, tehát a városnézés elején kellene legyen, hogy biztos bejussunk, de azért oda is érjünk. No és a toronylátogatás – tériszonyom van. Lifttel fel tudunk jutni, de lefelé… hát gondolom még senki nem maradt fent, de már most para van… Lehet a tornyot kihagyjuk, vagy nem????? Youtubon nézem és kapaszkodok a székem karfájába…
Cadizt kell még elolvasnom.
Kanárin abba a városba ahol kiköt a hajó – Santa Cruz de Tenerife -, 1 nap szállást béreltem, hogy azt is megnézhessük. Még emésztem, hogy Keletre vagy a déli részre foglaljam a maradék napokat, amíg a repülővel hazajövünk. Persze ott is meg kellene nézni mindent amit lehet. Botanikus kert, vulkán, Maszka falu, fekete homokos strand és a delfinshow…
Írom majd még hol tartunk a szervezésben, és mik a kalandok, feladatok 🙂
A pécsi Vasutas Művelődési Házban kértek fel egy előadásra. Akkor jöttem meg Észak-Vietnam – Laosz – Thaiföld több mint három hetes körútról. Friss élményekkel, egy régi utazást szerető csapat lelkesen hallgatta előadásom. Pár napra rá jött a telefon, hogy elmennék e Bonyhádra is. Persze nem ugyanazt az előadást szerették volna, mert már egy másik előadó is nemrég az út egy részéről tartott beszámolót. Elkezdtem sorolni mikből választhatnak, és kiderült, valószínű nem egy előadás lesz a jövőben. Egy régebbi útról, Las Vegas – Monterey – San Francisco – Fresno – Bakersfield – Las Vegas körútról készítettem nekik egy 1 órás beszámolót.
Kutaisziben a belvárosban volt a szállásunk. Könnyen gyalogszerrel is elérhető minden. A fővárostól 221 km-re található a Rioni folyó két partján. Itt váltottunk valutát, larit, hogy tudjunk a wc-knél fizetni, meg az utcai árusoknál. Útlevelet kérnek hozzá, anélkül nem lehet. Fő látványossága a Gelati kolostor, mely az UNESCO világörökség része.
Bagrati székesegyház a városközpontban található. A XI. században épült. 1994 ót a világörökség része. Az északi fal felirata szerint építését 1003-ban kezdték el.
Érdemes megnézni az autókat, azt gondolnánk hogy minden tele van Ladával, de bevallom talán 1-2 darabot láttunk teljes utunk során. Teherautót viszont sokat láttunk útközben is orosz gyártmányút.
És a piac nem maradhat el egyik városlátogatásom során sem. A fűszertől a teákig, a finom gyümölcsökig minden kapható itt. És végre sikerült megfejteni, mi az amit az ételbe tesznek, és nincs jó íze. KORIANDERSZÁR! Sokáig nyomoztuk, míg végül meglett. Nekem nem finom.
Churchkhela – hagyományos grúz édességTeák és fűszerek
A környező utcákban is rengeteg a kis üzlet.
Útunkat folytattuk Gori felé. Arról nevezetes, hogy itt született Joszif Dzsugasvili, vagy eredeti nevén Joszif Visszarionovics Sztálin – 1878-ban, és itt található a világ egyetlen Sztálin múzeuma. Kíváncsi voltam rá, hogy mit is mondanak egy tömeggyilkosról. Kiemelték nagy vezetői múltját. Kiderült, hogy az emberek egy része Goriban, még mindig ha tósztot mondanak, akkor Sztálinra is mondanak. Nem szeretnék állást foglalni, sok ember nyilván megírta már ezt helyettem a történelem könyvekben. Annyit azért megjegyeznék, hogy ötször vagy hatszor volt börtönben vagy munkatáborban, és általában megszökött. Voltunk azon a téren is, ahol egy pénzszállítmánynak kelt nyoma, aminek az elrablásában részt vett… Tízezerével írta alá a halálos ítéleteket, a kivégzettek számát több millió főre becsülik. A többinek olvassatok inkább utána pl itt: Simon Sebag Montefiore: Az ifjú Sztálin.
A következő képen a szülőháza áll. Innét indult útjára, hogy az egyik legnagyobb birodalom vezetője legyen. Hihetetlen…
Következő látnivalót semmiképp sem hagytam volna ki utunkból. Uplistsikhe – Sziklaváros. Ennek a nevét aki ki tudja mondani hibátlanul tízszer egymás után először, meghívom egy sörre.
Uplistskhe egyike Grúzia legősibb településeinek, már az Ibériai Királyság időszakában létezett, amelyben központi szerepet töltött be. Védelmi célokat szolgált: mivel a Kura folyó völgye fontos kereskedelmi, és háborús útvonal volt, ezért veszély esetén a lakosság a sziklába vájt barlanglakásokba menekült. A sziklaváros három részre osztható, alsó-, középső- és felső rész, összesen mintegy nyolc hektárnyi területen fekszik el. A középső rész a legnagyobb, és lépcsők, átjárók, alagutak kötik össze a felső és alsó területekkel. A bejárat is egy alagút hosszú lépcsővel. A Selyem útvonal egyik legfontosabb kereskedelmi ponja volt. Uplistsikhe azt jelenti-Istenvára.
És ha figyelünk, akkor egy Szakállas Agámával is találkozhatunk.
A belépőt meg lehet venni borkóstolóval is. A hatalmas cserépedényekben is érlelik a bort, de erről majd később írok.
És a bejáratnál lehet csavart fagyit venni. Kétféle szőlőből készül. Ki ne hagyjátok 🙂
Estére értünk Tbiliszibe a fővárosba. És másnap következett az út fénypontja, amit bevallom a legjobban vártam.
5. nap
Indulás Északra, megint a Kaukázushoz. Ananuri egy vár az Aragvri folyónál. A nagy-kaukázusi hadiút védelméül szolgált, elzárva az utat a Daryal szurdokban.
Következő és a legjobban várt állomásunk a GergetiSzentháromság templom. Útunk végállomása Kazbegi, vagy ahogy hivatalosan nevezik, Stepantsminda városka, 1750 méter magasan a Kaukázusban. Innét 4×4 kerék meghajtású autókba ültünk, és mentünk tovább fel a kolostorhoz. A táj lenyűgöző. Az 5034 méter magas hegycsúcsot a Kazbeget 2170 méter magasságból, a kolostor-templomtól láthatjuk a legjobban. A XIV. században építették.
Stepantsminda
Ezt ki ne hagyjátok! 🙂
Estére visszatértünk szállásunkra Tbiliszibe.
6. nap
Tbiliszi városnézést több részletben tettük meg. Mivel nagyon meleg volt, inkább este mentünk, és délelőttökre tettünk be pár programot. Kezdtük a Mtatsminda vidámparkkal az óriáskerékkel és a tévétoronnyal. Siklóval mentünk fel 11 óra után. A pénztárban persze nem mondták hogy semmi nincs még nyitva, így sétáltunk kicsit és lejöttünk.
A borkóstoló elé így befért még egy helyszín, a Tsminda Sameba katedrális (Szentháromság katedrális), ami a hívek adományaiból épült és a teteje színarany bevonatú. Ez az ország ortodox központja és a harmadik legmagasabb ortodox katedrális a világon. Kilenc kápolna tartozik a székesegyházhoz.
Ismét egy kis buszozás következett, és a GIUAANI Vinery (https://giuaani.ge) lett a választott borkóstolónk és ebédünk helyszíne. Itt meg kell jegyezzem, hogy Grúziában a borkészítésről már 8000 éves leletek adnak tanúbizonyságot. Pár helyen viszont az ételekhez kapott kancsóban kihozott bort visszaküldtük. Kellett kérnünk üveges, minőségibb bort. Tehát kíváncsian vártuk, hogy milyen is egy profi szőlőbirtok és feldolgozó üzem. Pécstől – ahol élek – fél órára található Magyarország egyik leghíresebb borvidéke Villány a maga számtalan híres borászával és világhírű díjnyertes boraival, így jogosan vártam, hogy 8000 év tapasztalata milyen eredményt hoz. Nem csalódtunk, javaslom mindenkinek, aki szereti a finom ételeket és a jó borokat, jöjjön el ide.
A csapatot alig lehetett elvontatni innét, szerintem ha nem erősködöm hogy menjünk már, még a repülőt is lekésik és most is ott vannak… Fájó szívvel visszatértünk Tbiliszibe, volt még mit megnéznünk. Pár képet teszek ide ízelítőül. Azt hiszem, hogy az a szabály, amit kitaláltam, hogy mindig új helyre megyek, és csak 1-2 város a kivézel ahova visszatérek, bővül eggyel. Pontosabban egy országgal. Több idő kellett volna még 10 napra saccolom, hogy ne legyen hiányérzetem. A tengert is megnéztem volna, a Tusheti Nemzeti Parkot a kanyargós útjaival, és még számtalan eldugott kis falucskát, természeti szépséget…
Kartlis Deda Emlékműve
7. nap
Első állomásunk a várostól északra fekvő Tsereteli (Grúzok Története emlékmű) volt. Képeken is hatalmas, de így élőben, tényleg hihetetlen alkotás. A brutalista irányzat megtestesítője. Betonoszlopokra szerelt domborművek. Az irányzat Angliából indult az 1950-es években, és nagyjából a 70-es évek közepéig volt világszerte kedvelt. Az ősi királynők, hősök és királyok történeteit, az alsó táblákon pedig Krisztus életének epizódjait megjelenítő történelmi emlékmű befejezetlen maradt. 1980 és 1985 között húzták fel. A 12 hektáron elterülő emlékművet a fővárost északról lezáró Shota-hegy tetején, közvetlenül a városi víztározó mellett építették. A hivatalosan Grúzia (Georgia) történelmének hívott kompozíció 16, egyenként 35 méter magas, vastag fekete gránitoszlopból áll. A konstrukció Zurab Tsereteli alkotása.
Jvari – Kereszténység innét indult útjára Grúziában.
A város két híres műemlékét, a Szvetichoveli-székesegyházat és a Dzsvari-kolostort 1994-ben a világörökség részévé nyilvánították, majd 2009-ben felkerült a veszélyeztetett világörökségi helyszínek listájára. Híres műemlékek még az Armazcihe erőd, a Szamtavro-kolostor és a Mikheil Mamulasvili park. (Forrás: Wikipédia)
És a végén Kutaiszi előtt még egy szuper estebédet kaptunk.
Este még volt egy kis pihenés Kutaisziben, majd éjjel 2-re jött értünk a sofőrünk és kivitt midket a reptérre. Bevallom ez sem az a tengerparti nyaralós út volt. Sokmidnent láttunk, de hiányérzetem van, pedig több mint 1 hete visszajöttünk. Pár év múlva, amikor jobb lesz a közlekedés és az úthálózat, lehet megint visszatérek és jópár embernek megmutatom ezt az országot.
Köszönet a barátaimnak, akik velem tartottak, és tolerálták, azt, hogy néha mondtam hogy mennünk kell, hogy több mindent láthassunk. És külön köszönet kísérőnknek, tolmácsunknak és vezetőnknek, aki nélkül az út nem lett volna ilyen. Köszi Linda tényleg mindent. Remélem sikerült „beoltanom picit téged” és elkészül az a magyar nyelvű útikönyv, ami sok sok embernek teszi még csodásabbá majd az útját. Rajtam nem fog múlni, segítek. Addigis kövessétek nyomon Linda útjait a Facebookon, vagy keressétek meg, ha tényleg profi vezetést, jó szállást és ételeket szeretnétek. Grúzia magyaroknak: GoGruzia💂:⛺, kirándulj🚶 Lindával Grúziàban! 🌴🚴📸🏇https://www.facebook.com/groups/576730415822695
Ezt az utat már 2023-ban elkezdtem tervezni. Már akkor majdnem meg is valósult, de az időbe nem fért bele. Amikor ráértünk volna, abban az időablakban pont nem úgy mentek a járatok, hogy érdemes legyen elutazni. Harmadikától tizenegyedikéig voltunk bégül idén, de bevallom még egy 10 nap kellett volna. Így a tervezés arról szólt, hogy mit rakjak bele ebbe a hétbe, és mi maradjon ki. A tengerpartot úgy döntöttük kihagyjuk, voltunk már sokon. A Kaukázust és a természeti szépségeket céloztuk be. Itt is több nemzeti park található, és mivel az úthálózat bizonyos területeken még kialakítás alatt van – és nem igazán lehet gyorsan haladni – a Tusheti Nemzeti Parkot is kihagytam a tervből. Itt a világ 10 legveszélyesebb útszakasza itt található, ami minden időjárás esetén 4×4-es terepjárókkal sem járható. Nyilván a főváros Tbiliszi nem maradhatott ki, Svaneti régió a kőtornyokkal szintén egyedülálló, Gori, Kakheti borvidék és persze az egyik legszebb látványosság a David Gareja kolostor a Kaukázus 5000 m magas hegyével a háttérben. Lakóinak túlnyomó többsége ortodox keresztény.
Akkor nézzük is, mi fért bele az útba:
Kutaiszibe repülünk Budapestről közvetlen járattal, Wizzairrel. 3 órát késett az indulás, így nem sokat tudtunk aludni. Jut eszembe, szinte minden úton van valami szívás. A múltkorinál a szaudiak lekésették velünk a járatunkat, és új repjegyeket kellett vennünk hogy hazaérjünk. Ez a több mint három hetes út végén volt, itt pedig már a legelején megtörtént a szívás. Hiába a 33 éves utazási tapasztalatom, mindig van új szituáció. Az út kicsivel volt több mint 2 óra. Az időeltolódás pedig +2 óra. Fizetőeszközük a lari, de eurót is elfogadnak. Bankkártya pedig szinte mindenhol működik, vannak leolvasóik.
Először a reptértől picit északra mentünk a szállásra, és aludtunk pár órát. Utána a Fekete-tenger felé haladtunk, majd fel északra, Mestiába. Útközben fürödtünk az Tekhuri folyóban és egy melegvizű forrást is megnéztünk. Útközben árusok sorával találkozhatunk. Méztől a gyümölcsökig, a kenyérig sokféle terméket beszerezhetünk.
Estére értünk szállásunkra, Mestiába. Útközben a Nagy-Kaukázus csúcsait már láthattuk. Nagyon kell figyelni, sok tehén sétál az utakon, és sok a kóborkutya is. Figyelni kell ha eni adunk nekik, hogy nehogy megharapjanak. Nem direkt, de sok az éhes…
2. nap – Svaneti régió
Indulás a Kaukázushoz. Itt már lecseréltük a mikrobuszunkat 4×4 meghajítású terepjáróra. Szükség is volt rá, itt már több helyen útépítés, sziklaomlás és földes út volt.
És egy kis munka is kell…
Ushguli, Európa legmagasabban fekvő lakott települése. 2200 m magasan álltunk meg. Az utat épp építették. Számtalan étterem várja a turistákat a kis eldugott faluban. Kiváló célpont a hátizsákos turistáknak is. Csak legyen szusz a hegyeket-dombokat megmászni…
Mindenféle finomság vehető az út menti vendéglőkben is, legtöbb helyen szállást is kaphatunk. Barátságosak és vendégszeretők. Az idősebbek sajnos az angollal hadilábon állnak, bevallom én pedig az orosszal, pedig 8 éven át próbálták megtanítani. Apropó, marketingje az összes orosz tanárnak egyes akikkel én találkoztam, vagy inkább EGYES!!! Egyszer sem emlékszem rá hogy elmondták volna, miért is jó megtanulni egy nyelvet. Holott a 8 év azért sok mindenre elég lett volna…
Az alábbi képeken látható a világon egyedülálló, erre a régióra jellemző kőtornyok egyike. A XII. században építették őket, lavinatörő és lakóház volt. Az alsó szinten éltek az állítok, ott raktak tüzet, majd az első szint a nőké és a gyerekeké volt, feljebb a férfiak és idősebbek laktak. A melléképületeket csak később építették hozzá. Egy-egy család birtokában vannak ezek a kőtornyok és az őket körülölelő házak.
Egy híres hegymászónak a múzeumát látogattuk meg. Látható milyen pontosan feltérképezte a Kaukázus ezen részeit.
Hazafelé Mestia felé ismét tehenek hadát kellett kerülgetni.
3. nap
Mestiából visszatértünk Kutaiszibe. Útközben megnéztük az Enguri víztározót és erőművet, aminek ipari termében egy művészeti kiállítás is volt. Érdekes kombináció.
Egy rafting is belefért, nagyon meleg volt végig az út során. Tekhuri folyó es Gochas kanyon kihagyhatatlan, aki szereti a kicsit extrém sportot. Ez egy enyhe fokozatú volt, nem kell megijedni miatta. A vezetők ahogy néztem egy romániai bővízi raftingon, vagy a Szocsa bizonyos részein elhasaltak volna.
Az Enguri vízierőművet még az oroszok építették. Építése 1978-ban fejeződött be. Fő duzzasztógátja a világ legnagyobb íves völgyzáró gátja. A folyó vízgyűjtő területe 4060 km². A folyó fontos szerepet játszik Grúzia és Abházia villamosenergia ellátásában. És akkor itt álljunk is meg egy pillanatra. Abházia? Ilyen nincs a térképen, Grúzia része. Aki Grúzia térképét kint enélkül ábrázolja, azonnal börtönbüntetést kap. A grúzok ha odautaznak, akkor nem biztos hogy visszaengedik őket. Nagykövetségi kapcsolat nincs, nem ajánlott odamenni, nem tudnak segíteni.
Forrás: terkepek.net. Fontos leszögezni, hogy Abháziam Dél-Oszétia és Adzsária is Grúzia része.
Estére értünk vissza Kutaiszibe. Eléggé fárasztó volt, de mindenképp megérte útunk ezen szakasza. Pár év múlva már remélhetőleg több útszakasz elkészül, és gyorsabban is lehet haladni. Kétszer is volt az ország fővárosa. A második legnagyobb városa Grúziának. A mára már mindkét parton elterülő város múltja a régészeti leletek alapján i.e. 2000-ig nyúlik vissza. Az ókori Kutaia a görög mitológiából is jól ismert Kolkhisz fővárosa és az aranygyapjú legendájának egyik feltételezett színhelye. A Gelati Tudományos Akadémia 12. századi alapítása óta jelentős oktatási, tudományos központ, míg a grúz királyság, az oszmán uralkodók, az orosz érdekek közötti konfliktusok folyamatos ütközőpontja évszázadokon keresztül a város.
A piac vörös égetett kerámiadomborművel díszített főbejárata
Volt/van a covid, erről nem tudok sokat mondani, csak annyit, hogy volt időszak, amikor nem lehetett utazni, vagy csak igazolvánnyal, oltási papírokkal stb. Most lehet menni megint. Mi történt ez elmúlt években? Az utazási kedve az embereknek nem múlott el, sőt. Magyarországon sokan vettek lakást/házat a Balatonon vagy más vízparton, és mentek. Nehéz volt otthon maradni. Sokmidnent persze rendbe lehetett tenni, de a vágy mindigis ott volt.
Én sem utaztam sokfelé, Erdély, Kuba, és nemrég Vietnam, Laosz és Thaiföld. Volt még Portugália Portó és Lisszabon, meg Észak-Olaszország és Svájc. És persze sokszor a Balatonra. A meleget és a vizet szeretem. De a korábbi időszakokat nézve, ez nem volt sok utazás. Meszületett a kisfiam 5 éve, ez is beleszólt a dolgokba. Várom hogy nagyobb legyen, és majd úgy igazítom az utazásokat, hogy ő is részese lehessen, és nagy élményt adjon neki is. Menni fog 🙂
És persze kérdezik, hogy megvan még az a svájci cég, nem ment tönkre? A kérdés jó, az egyik legnagyobb ilyen amerikai cég lehúzta a rólót, most átalakul, gyűjtik az utazókat. Másképp működtek mint mi, mi túléltük. Az utazóbázis persze megcsappant a covid alatt, érthető is, viszont az emberek mennének. Ebben a 12 évben, amiben megmutattam és jelenleg is mutatom az embereknek hogy hogy lehet olcsóbban, biztonságosabban és olcsóbban utazni, sokminden változott.
A cég felépítette a világ legnagyobb hotel adatbázisát (kb 5,2 millió szállás). Mellé a legnagyobb autóbérlő adatbázis is elkészült. A repjegyfoglalási rész is sokkal jobb lett. Vannak helyi programokra jegyek, koncertekre, sporteseményekre. Lehet hajós utakra is jegyet venni. Bérelhetünk villákat, apartmanokat is az egész világon. Szóval a teljes palettát lefedték ezidő alatt. Tehát ha valaki régen hallotta a Swiss Halley-t, vagy a Fireflies márkát, és van kedve – ideje és pénze – utazni, akkor szívesen elmondom neki, mert garantáltan más már ez, mint régen volt. Sokkal de sokkal jobb lett minden.
Kinek is jó? Annak aki utazik évente egyszer-kétszer vagy akár sokszor. Vagy annak, aki az utazái bizniszből kivenné a részét, mint affiliate partner. Na jó hogy – kérdezik. Igazán annyi a feladat, hogy kipróbálod a rendszert, megtanulsz egy-két dolgot, és utána megmutatod az embereknek, hogy nézd, itt van ez, olcsóbban tudsz utazni, mi lenne ha használnád Te is. És a hír tovaszáll. Lesz kaki utazó lesz, lesz akit érdekel a rendszerből hogy tud pénzt keresni. És ennyire egyszerű. A kérdés az, hogy általad hallanak erről, vagy mástól. Te keresel pénzt ezzel, vagy más. Ha kíváncis vagy, hívj és beszélgessünk erről, hogy én hogy látom ezt ennyi év távlatából.
A Szilvesztert már Bangkokban töltöttük. Kicsit sűrű volt a program, mert a csapat akart egy kis tengerpartot a végére, így Bangkokból csak azt láthattuk, ami 2 napba belefért. Ez a majdnem lehetetlen küldetés egy ilyen nagy városban. A Grand Palace-val kezdtük, mivel online jegyfoglalás nem működött, ezért taxival rögtön oda mentünk. Na és itt jön a bökkenő. Ha egy 5 csillagos hotelben laksz, és ott kérsz taxit, akkor szemrebbenés nélkül mondják egy 70-100 bahtos útra, hogy 300 vagy 400. Ha közlöm velük, hogy use meter – vagyis használd a taxiórád, akkor pedig elmennek. Tehát még a parasztja van megsértődve, hogy nem tudott meglopni? Nem azért tudok 5 csillagos hotelben lakni mert ostoba vagyok, és hagyom hogy meglopjanak… Három taxi is egymásután ezt megcsinálta, majd kicst odébb gyalogoltunk a hoteltől…
A Királyi Palotánál némi rövid sorbanállás után megvettük a jegyünket, és majdnem rögtön be is jutottunk, de a térdgatyában kiszedtek minket a sorból. Így lett egy vékony, nem túl divatos elefántos gatyóm.
A palota után pedig a Csajopraja folyón egy kétórás hajózásra is befizettünk. Hát a nagy motor és turbó csak úgy röpített minket. Nagyon nagy élmény volt.
Temple of Dawn – A Hajnal Temploma – naplementekor 🙂
Megéheztünk, és a tuktukkal a KhaoSan Roadra vitettem a csapatot. Ott rögtön ettünk, majd végigsétáltunk az embertömegen. Éttermek, bárok sorakoznak, ez a leghíresebb utcája Bangkoknak. A környék tele olcsó hotelekkel a hátizsákos turistáknak. A Part című film is itt kezdődik.
Utána hotel, majd fürdés átöltözés után picit bementünk az éjszakába. Találtunk a hoteltől kb 20 perces sétára egy ír kocsmát. Egy gitárral egy lány nagyon szépen énekelt. Ittunk pár sört, majd ott érte a csapat egy részét az éjfél. Utána pedig a hölgy eljátszotta az egyik kedvenc számom amit kértem tőle, a Cranberries Zombie-t. Illett a hangfekvéséhez, nem volt irreális a kérésem.
Másnap a csapat kétfelé oszlott. Volt aki már rég besokallt a pagodáktól és sztúpáktól, így vele elmentem Bangkok egyik legnagyobb bevásárló központjába, hogy vásárolhasson. Közben pedig találkoztam egy régi barátommal, aki 23 éve él Bangkokban. A csapat másik felének meg elmondtam, hogy miket nézzenek meg. Mindent nem sikerült sajnos, elsején a fekvő buddha temploma zárva volt.
Igen, lehet enni rovarokat, tücsköt stb.
Másodikára kértünk egy minivant, és leutaztunk Pattayára. Na it sikerült a hotelt jól beválasztani, az éjszakai élet szinte kellős közepébe. És akkor itt megemlítem, amiről csak mendemondák vannak, az igaz. Este 6 órától indul az éjszakai élet. Lányok jelzik ha pillangók, a lady-boyok pedig közlik hogy ők lady-boyok, nehogy félreértés legyen. Rengeteg zenés bár, étterem van itt. Sokan ezért jönnek. Láttunk idősebb pasikat egész fiatal csinos lányokkal. Hogy mennyi ideig vannak együtt, sosem fogjuk megtudni. Állítólag lehet bérelni 1 hétre, vagy akár hónapokra is a lányokat. És van még valami, ami elszomorított. Rengeteg kis bódé van, amiben füvet árulnak. És azért rengeteg, mert gondolom meg is élnek az eladásából. Mindenféle üvegekben ott voltak a bevallom nem tudom milyen fajta valamik. Felirat is volt rajtuk és ár is. Sosem fogom tudni, tőlem ezek tönkremennének, de szomorú, hogy ennyi megél, mert azt jelenti eltartja őket a vásárló közönség. Mennyi értelmesebb dolgot is vehetnének amitől okosabbak lehetnének, és nem pusztítanák magukat az emberek… De ez nyilván csak egy vélemény.
A tengerpart nagyon klasz, napi 1000 Ft-ért kaphatunk nyugágyat. Az árusok pedig jönnek mindenfélével, és szinte hanyatt fekve is vásárolhatunk. Persze ha még elfér a bőröndünkbe. Én a kisfiamnak annyi klasz játékot találtam, hogy pár ruhámtól meg kellett hogy szabaduljak hogy nyerjek helyet a bőröndbe. De megérte, majd apránként megkapja. Azért apának örüljön ha hazajövök, ne a sok ajándéknak…
Big Budha – ide egy kisbusszal jöttünk, a sofőrt pár órára igénybevettük, hogy csak minket fuvarozzon.
Úszó piac itt is, mindenféle vásárlási lehetőséggel
Tigrisfarm – elég sokat kell sorbanállni, hagyjunk rá időt
Ó, nem tudok betelni vele… Sanctuary of Truth – Az igazság szentélye. Kézzel faragott, buddhista és hindu szobrokkal díszített templom. A csúcsa 105 m magas. Csodás. Ilyen szép faragványokat még sehol nem láttam. Nagyon sokan jönnek ide, vezetett csoportokban látható. Karszalag, fix időpont és védősisak jár a bemutatásához. Ki ne hagyjátok.
Elfáradtunk. Három hét tömény élmény, mászkálás, sokféle helyszín, szállás… Hazafelé Bangkok-Omán-Szaúd-Arábia-Budapest útvonalon jöttünk volna, ha Szaúd-Arábiában nem léptetnek be minket az országba, nem kérnek egy pár órás átszállásért 44.000 Ft-nyi vízumot (lehúzásnak tartom), majd a nagy bőrödből nem veszik ki a a baby-kobrás italt. Bevallom nem tudtam hogy ott kell vízum, és azt sem, hogy a nagybőröndbe nem vihetek át egy pici üvegnyi italt. Lekésették a gépet, 6-8 ember munkaimitálás gyanánt 4 útlevelet és egy papírt töltött ki kb. 6-7 óra alatt. Persze jöttek utána a taxisok hogy visznek hotelbe, de mondtam hogy látva az itteni emberek lustaságát és munkatempóját, köszönöm, sem a szaudiakra, sem az országukra nem vagyok kíváncsi. Így lekéstük a gépünket, és Róma felé két új repjegyet kellett vennünk. Így negyedszer mentem eddig Rómába úgy, hogy nem oda indultam… Ettől a hibától eltekintve az út szinte 100 százalékosnak mondható. Ez a dolog lehet azért történt meg, hogy érezzük azt, hogy minden nem lehet tökéletes. Ráadásul amikor segítő szándékkal beírtam 1-2 Facebook csoportba, hogy más ne járjon így, volt aki annyit csámcsogott a hibán és úgy gondolta hogy minősíthet ezért, hogy tiltanom kellett. Ez még egy szűrőnek is jó, hogy láthassuk, ki ragad le ezen, és ki tudja látni azt, hogy 3 hétig minden klasz volt, és mindent megoldottunk.
És végül de nem utolsósorban köszönet a csapatnak, akik elkísértek, és akikkel még színesebb lett az útunk. Heninek, Gyurinak, Robinak, Eszternek és Imrének.
Haladjunk látogatásunk sorrendjében, kezdeném a Blue Temple bemutatásával. Thai néven Wat Rong Suea Ten. Egy modern stílusú épület, mely fő épületét 2006-ban fejezték be.
White Temple – Wat Rong Suea Ten
1997 óta látogatható. Ez Chiang Rai fő látványossága. Kilenc épületből áll. Egyszerűen lehetetlen választani a képek közül. Azok a finom részletek mindenhol, el sem hiszem hogy ezt láthattam…
Black House
Amikor a nyelvi nehézségek és az ostobaság majdnem meggátolta e kép elkészültét… Egy nyugodt ember vagyok, de ezt csak elég erőteljes fellépéssel sikerült látnunk. Történt ugyanis, hogy két taxival közlekedtünk. Megnéztük a Blue templomot, a White templomot, majd amikor már alkonyodott, mondtam vigyenek el minket a Black House-hoz is. A másik taxi sofőre mondta már zárva lesz. (Ez épp ha nem balfékeskedik és nem húzza az időt, már nem lett volna igaz…). Nos mondtam rendben, akkor kívülről megnézzük. Nos ezen a ponton elkezdett a két taxis beszélni thaiul valamiket. majd megint közölte a pasi a másik sofőr, hogy zárva. Mondtam megint rendben, kívülről kell a fotó a könyvemhez. A nő a mi sofőrünk várt, beült a kocsiba, kiszállt a kocsiból, megint beszélgettek stb. Ekkor kezdett elfogyni a türelmem, és mondtam a nőnek hogy ok, befejezte a másikkal a diskurálást, és elindul ahova kértem és ami meg lett beszélve a hotelnél. Beült, megint telefonálgatott, majd kiszállt és odament a pasihoz. Na itt szálltam ki, én is az autóból. Elmondtam a pasinak emelt hangon, hogy elhúzhat a fenébe, a nőnek meg hogy elég volt, üljön be a taxiba és induljon, mert a nap lemegy és még a külső fotó sem készülhet el. Nem érdekel, utána mit beszélgetnek, vége a totojázásnak. Na mint kiderült erre a másik taxi sofőrje megsértődött, a többieket visszavitte a hotelünkbe.
Amikor visszaértünk a hotelbe, mondtam a taxisnak hogy bejön velem a rececióra, utána fizetek. Ott a recepciósnak elmondtam angolul a problémát, és hogy a több mint fél órás parkolóban beszélgetésre nem voltunk kíváncsiak, nem értettem hogy miért nem volt képes elindulni a már leegyeztetett helyszínre. Remélem sikerült neki felháborodásom thaira fordítani, és remélem tanult az esetből a taxis hölgyünk, és a következő turistáknál már felfogja, hogy az utas választja az úticélt, és nem majd egyszer kellene elindulnia… Egyébként pont akkor zárták be a templom ajtót amikor odaértünk, tehát ha nincs az időhúzásuk, akkor még láthattuk is volna… Valamiért a sors ezt nem akarta, kívülről is szép volt azért 🙂
És akkor a szállásunk is megemlíteném – The Legend Chiang Rai Boutique River Resort and Spa, természetesen a Fireflies oldalán keresztül foglalva, ha jól emlékszem kb. 90.000 Ft / nap helyett 22.000 Ft-ért két főre reggelivel… ha valakit ez érdekel hogy foglalhat olcsóbban több mint 5 millió hoteles adatbázisból, nyugodtan keressen meg.
.Azt hiszem sajnálom, hogy egy hetet nem tölthettem el itt, vagy akár vállalnám hogy a következő könyvem itt megírom. Az étterem és az ételek szuper volt, a környezet pedig magáért beszél. Íme:
Mindenképp megérte ez a helyszín is. Ha valakinek Thaiföldre csak pici ideje van, ezt akkor is tegye a programba. Tovább indultunk Bangkokba.
Azt hiszem ez utunk másik fénypontja. Kihagyhatatlan. Ha még lett volna rá lehetőség, ezt a részt bővítettem volna pár nappal. A képeket kiválogatni szinte lehetetlen. Nem sok helyszínen voltunk, de amit láttunk az csoda volt. Kezdem sorrendben. Chiangmajbol indultunk minivannal, és a Long Neck Villagébe mentünk először hogy láthassuk a gyűrűsnyakú nőket a karen törzsből. Ez a hegyi törzs eredetileg Mianmarból (Burmából) származik. Két, egymásnak ellentmondó legenda is létezik. Az egyik szerint a gyűrűk a hölgyeket különlegessé és széppé teszik, ezzel szemben a másik legenda alapján, ezzel csúfítják el a nőket, hogy más törzsek ne akarják elrabolni őket. A gyűrűk súlya így is elérheti akár a 4-5 kilogrammot is! Nem a nyak nyúlik meg, hanem a gyűrű súlya miatt süllyed le a vállrész.
Belépődíj után több falu tekinthető meg egy körséta során. Az útról nem lehet letérni. A falukban árusok vannak, találtunk egy iskolát is, és a házak teraszán az emberek volt hogy bambuszt faragtak, volt aki a csecsemőját ringatta, valaki pedig vigyázott az árujára, hátha vesz egy turista belőle.
Látható hogy a bokáján és a térdén is vannak fém gyűrűk
Gyerekek az iskolában
Nagyon szeretem látni hogy az emberek miként boldogultak a múltban. Mi már elképzelni sem tudjuk, hogy hogy lehetne földművelésből, kézművességből és halászatból megélni…
Népessége kb. 130.000 fő. Thaiföld északnyugati részén, Bangkoktól közúton mintegy 700 km-re északra található. Az azonos nevű tartomány székhelye, amelynek fő termékei a különféle gyümölcsök. A város a kézművesség és művészet központja. Repülővel jöttünk ide, majd Chiang Rai-ba busszal mentünk át, és onnan jöttünk vissza Bangkokba. A környék 300 buddhista templommal büszkélkedhet.
Rengeteg üzlet, étterem található itt. A látványosságok a központban találhatók ha a térképet nézzük a négyzetes vizesárokkal és néha várfalmaradványokkal körülölelt területen belül ha maradunk, ott szinte mindent megtalálhatunk. Mivel közeledik a karácsony és az újév, szépen ki volt világítva jópár utca. még karácsonyfákat is találtunk.
Itt is számtalan templom, sztúpa található. Azért látszik hogy gazdagabbak, rengeteg az arany díszítés még kültéren is. Teszek ide sokféle képet, mindenki döntse el melyik tetszik neki, vagy ha már besokallt tőlük, görgessen csak tovább… Rengeteg mászkálás közepette a jó hírem az, hogy itt is számtalan masszázsszalon várja az embereket, ahol lábmasszázstól a teljes testes masszázsig, fél órástól a két órásig is befizethetünk. Egy órás teljes testes masszázs kb. 3500 Ft volt.
Doi Suthep a varázshegy temploma
Többen a sportolás miatt jönnek ki. Klubokban befizethetünk thai box oktatásra. Úgy gondolom, ha valaki kevés időt akar szánni az életéből a küzdősportokra, a thai box az egyik legjobb és legeredményesebb választás- tudom braziliában is vannak harcművészeti iskolák, és a dzsúdó is klasz.
Ó és a thai konyha. Imádom. Csípős, vannak zöldségek amiket bevallom fogalmam sincs mik lehetnek, de nekem nagyon bejön.
És hogy mivel lehet közlekedni? Tuk-tuk – alkudozni kell, lehúzósak. Vörös furgonok, amikbe beszállhatunk és elvisznek A-ból B-be. Vagy ki is bérelhetjük őket és akkor mindenfelé visznek minket, megvárnak stb. Az árat jó egyeztetni. A végén úgyis mindenféle ürüggyel többet kérnek. ehetünk robogóval is, a bukósisak kötelező – büntetnek ha nincs. Bevallom abban a forgatagban vezessen aki ott szerzett jogsit, én nem próbáltam egyik országban sem vezetni.
Nagyon sok időnk nem volt, transzfert intéztem és egy minivannal mentünk Chiang Rai-ba. Persze összekombináltam az utat, először a zsiráfnyakúak falujába kértem az első úticélt, majd utána a szállásunkra. ja ez sem drága, valamiért itt a benzinnek normális ára van. nem akarok a politikába belefolyni, de ami Európában van etéren az lehúzás és mindennek a megdrágítása a magas üzemanyagárak által. Ébresztő…
Utunk következő állomása Luangprabang. 78.000 fős lakosságával nagyvárosnak számít itt. A buddhizmus központja. Itt lakott 1975-ig a királyi család. 1995-től a világörökség része. Nevét a khmerektől kapott Arany Buddha (Pha Bang) után kapta, jelentése „az Arany Buddha királyi székhelye”. A Mekong és a Khan folyók által közrezárt rész érdekes a turistáknak. Vagy 30 pagodát láthatunk a környéken. Itt található Maj-kolostor az egyházi hierarchia csúcsát jelentő, egyfajta pátriárkaként tisztelt szangharat anyakolostora.
És bármerre megyünk, mindenhol kolostorok és a szerzetesek épületei…
Vat SensoukharamVat Xieng Thong…És a leghatalmasabb… érdemes megfigyelni az ülő hölgyet, aki a bizonyítványával itt fotózkodik.
A pagodákon és sztúpákon túl érdemes megnézni a nappali és éjszakai piacot is. A piac egyik felé tuk-tukok hada várja a csomagokkal hazatérőket – még jó hogy itt is pár percre a központtól laktunk – a piac másik részén pedig éttermek bárok garmadája várja a turistákat. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy időt és pénzt nyerünk vele, ha jó helyen lakunk. Ráadásul a tuk-tukosok is lehúzósak, a külföldi turistákat pénzeszsáknak nézik. Persze el kell tudnunk engedni ezt, és örülni kell inkább hogy ilyen csodahelyekre juthattunk. A taxis meg megkeresi a magáét rajtunk…
A világító fényeknél rengeteg étkezde található. Zenés műsornak színpad is van. És ettől balra az éjszakai piac, valamint a bárok sora. És közben rengeteg pagoda az út mindkét oldalán.
Rengeteg árus van. Mindenfélét árulnak, tényleg. A kendőktől a táskáig, az ékszerektől a ruhákig. Egyvalami viszont baj. Ők lehet megélhetési árusok, nem profi eladók. Miért mondom ezt? Mert sokaknak a kezében ott a mobil, azt nyomkodja, de nem néz a vevőre, aki esetleg egy szemkontaktus vagy mosoly után vásárolna tőle. Nem tanították meg, hogy oda figyeljen a vevőre…!!! A piacon végre megtaláltuk, amit már Vietnamban is kerestünk, a kobrakígyós és skorpiós italt. Bár ne tudtunk volna venni, de ezt majd utunk legvégén leírom…
Van bébikobrás, skorpiós, gekkós és skorpiós-kobrás…A turmixaik nagyon finomak, a pohárban előre elkészítik, mit fognak turmixolni, csak választanunk kell.És aki nem tudná, annakidején az amerikaiak 3 milló bombát dobtak le itt… És a laosziak azt mondják, ezek maradványaiból ők ékszereket csinálnak…
Egy két órás hajóútra is befizettünk egy hosszúbárkával a Mekong folyón. Egy pár vitt minket. A hűtőből hideg üdítőt és sört is lehetett venni. Volt WC és belső étterem is a hajón. Szerintem akár 100-as is elfértünk volna ezen a majd 40 m hosszú hajón.
Mindenképp menjünk fel a Phusi dombra, ahonnan csodaszép kilátás nyílik a tájra.
Nem igazán látszik mi ez, de pár dollárért két pici madarat szabadon engedhetünk, amit itt egy ilyen pici kalitkába tettek…
És akkor a várva várt rizsföldekre is eljutottunk, valamit aki akart felülhetett egy elefánt hátára is egy farmon. Én csak egy vödör banánt vettem, és azt két elefánt egy pillanat alatt meg is ette.
Az ételeik van ahol finomak, van ahol nem… A kommunikáció nehézkes, de a lefotózom mobillal majd a képet megmutatom működik.
Összefoglalva az érzéseket, ez a hely kihagyhatatlan ha valaki erre jár. Ha csak rövid időnk van, 3 napot mindenképp szánjunk rá.
Ja és mégvalami, kint az idő mintha megállt volna, nincs rohanás…
És akkor merre is tovább? Amikor múltkor erre jártam, egyvalami kimaradt, amit azóta is bántam. Észak-Thaiföld, Chiang Mai és Chiang Rai. Most nem szerettem volna elszalasztani, úgyhogy következő írásom már ezt mutatja be.
Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.
Feltétlenül szükséges sütik
A feltétlenül szükséges sütiket mindig engedélyezni kell, hogy elmenthessük a beállításokat a sütik további kezeléséhez.
Amennyiben ez a süti nem kerül engedélyezésre, akkor nem tudjuk elmenteni a kiválasztott beállításokat, ami azt eredményezi, hogy minden egyes látogatás alkalmával ismételten el kell végezni a sütik engedélyezésének műveletét.
