Utazz olcsóbban!

Reggel a kis házunkból a következő kilátás várt ránk. Kell ennél szebb? Pedig még fokoztuk, bár nem gondoltam volna hogy lehet… A teraszunk felé nézve ott a Kilimandzsáró csúcsa…

Ambosseli Nemzeti Rezervátum melletti szálláshelyünk

Csapatunk

Tamással és Jozival napfelkeltekor

Reggel korán keltünk, hogy láthassuk milyen, amikor kel fel a nap és szép rózsaszínbe borul pár percre a táj.

A kilátótól – balra – nagy távolságra láthattunk el. A köztelben volt egy kis tó, ahova már egy-egy állat jött inni.

Persze a szálláshelyünk körbe volt kerítve, védve az itt lakó embereket.

Reggeli után indultunk tovább a Tsavo Nemzeti Park felé. Útközben ismét szívás, de legalább van mire emlékezni. Vagy dehogyis, Takival ha bármerre utazunk, ott bizony a technika valami módon megadja magát. Terepjáró, mikrobusz, repülő… bármi el tud romlani, de ez már a fakultativ program része, csak sajnos kötelezően választott 😀 Nem baj Taki, megyek veled bármikor bárhova barátom 🙂

Ezen a környéken a „bádogváros” ,ellett meg sem álltam volna…

Némi légszűrő vagy homokfogó probléma volt. A kocsi egyre lassabban ment, majd a végén már szinte gyalogos tempóban. Rögtön jöttek a helyiek, amikor látták hogy megálltunk. Van aki csak nézelődik, van aki kér ezt azt. Van aki csak beszélgetni jön. Előkerült két srác, és mondták ha adunk pénzt nekik, akkor kitisztítják a szűrőt. Sok válaszátsunk nem volt. Megkapták a pénzt amit kértek, és a szűrővel eltűntek a deszkákból, bádogból eszkábált házak között. Fél órá után már nyugtalanok voltunk, hogy se pénz se szűrő… de egyszer csak előkerültek. Hozták a kitisztítottat, és hoztak egy originál csomagoltat is. Hogy ezt megint hogy csinálták? Afrikában a Szaharában játunk így, hogy este 11-kor a Mitsubishi terepjárónkra hoztak egy pont ugyanolyan új gumit a defektes helyett, mint a többi ami rajta volt az autón. Úgy látszik ez megy 🙂

14:30-ra értünk a szálláshelyünk bejáratához. Itt ebédeltünk, majd a medecébe lemostuk magunkról az út porát. A szó szórós értelemben. A legtöbb helyen meleg vizes kendővel várják az utazókat, hogy meg tudják törölni az arcukat a portól. Sajnos nem mindenhol van még aszfaltozott út. Sok helyen építik, látszik a haladás, de nagyon sokat kell poros úton is menni. És itt volt életem legkülönlegesebb szálláshelye. Egyszerűen mesés. A távolban egyszer csak megpillantottuk a cölöpökön állú kétszintes házakat.

Az állatok a mellette lévő itatóhoz jöttek inni, és még az őrük ennivalót is készítettek ki az elefántoknak. Az étteremben/bárban ülve pár méterről figyelhettük, hogy sorban jönnek csoportokban az állatok. Amikor pedig az elefánt csorda megérkezett, jött egy oroszláncsapat is. A kis elefántot próbálták elkapni, de a nagyok olyan határozottsággal és elszántséggal indultak meg az oroszlánok felé, és agyaraikkal intettek feléjük, hogy kétség nem maradt hogy nem a kiselefánt lesz a mostani vacsora…

Mire ideértünk ismét rengeteg féle állattal találkoztunk. Ott a fák tövében ismét oroszlánok tanyáztak.

Este pedig 21 órakor ismét szafarira indultunk. Nagyon izgalmas volt, ahogy a keresőlámpával pásztázhattam a tájat, figyelve ahogy egy állat szeme megcsillan. Még egy baglyot is sikerült látnunk. Antilopok voltak, és kísérőnk mutatott secretary madarat, meg snake huntert – valami kígyóvadász lehet. A parkban van 40 oroszlán, 5 gepárd, hiénák, antilop, bivaly, elefánt, rengeteg féle madár.

Éjjel fáradtan értünk a szálláshelyünkre. Most sem alhatunk sokat, de megérte. Aki nem szereti a bogarakat, annak ezt nem javaslom. Hatalmas fekete, tenyér méretű kerek bogarak röpködtek mindenfelé. És még az ágyunk is hálóval volt védett, vagy lett volna ha nem sikerül egy majd fél méteres nyílást hagyni a szúnyogoknak. Mondanom sem kell, hogy az 5-6 féle védőoltás, amit előtte adattunk be az malária elleni védelmet nem adott. Azon gondolkodtam, vajon a csípések után mikor jelentkeznek az első tünetek. De megúsztuk szerencsére mindannyian.