Felemelhető tetejű Toyota mikrobuszokkal közlekedtünk útunk során
Reggeli után indulás. Nairobiban sehol nem álltunk meg, rögtön a nemzeti parkok felé vettük az irányt. A csapat két részre oszlott. Két kísérőnk már régóta visz csoportokat az országban. Nagyon jó sofőrök voltak mindvégig, nem mentek gyorsan, nem előztek felelőtlenül, és angolul elég jól el lehetet társalogni velük.
Az odavezető út mellett rengeteg árust, az út mellett rengeteg szemetet (azóta ha jól tudom már a nejlon zacskókat itt sem engedik használni, mert a szél szanaszét fújja és az utak
Vízszállító
mellett elképesztő mennyiségben csúfítja az egyébként csodaszép tájat) vízhordókat láttunk. Sajnos itt az egyik fő gond a tiszta ivóvíz…
Az ivóvízprobléma világméretű. Az ENSZ jelentése szerint 6 emberből 1-nek nem jut tiszta ivóvíz. A világ vízmennyiségének csak a 2%-a iható vagy öntözhető. Itt sok ember kocsikkal, kannákkal viszi a tiszta vizet, ez az egyik fontos napi elfoglaltságuk.
szemét az utak mellett szinte mindenhol
Útmeni árusok
Ambosseli Nemzeti Park egyik kapuja
Az Ambosseli Nemzeti Rezervátum volt első állomásunk. 1974-től kezdve védik itt az állatokat és a természetet ebben a formában. Területe 392 km2. Találhatunk itt elefántot, zebrát, zsiráfot, majmot, oroszlánt, gnút, rengeteg féle madarat (közel 400 faj él itt), orrszarvút, vízilovat és antilopot stb. Gepárd is van, de ahhoz nem volt szerencsénk. A nemzeti park területéről szinte mindenhonnan látható a Kilimandzsáró havas csúcsa, mely 5895 méters magasságával Afrika legmagasabb csúcsa.
A szállásunk is itt volt a park területén, a természetben. Kis kétszemélyes házikók terasszal, fürdővel vártak ránk. A szálláshely pedig körbe volt kerítve három féle kerítéssel, hogy a vadállatoknak ne mi legyünk a vacsorájuk… Persze a kígyók ellen sokat nem ér a szöges és ilyen-olyan kerítés, de szerencsére a black mamba és a green mamba is másfelé tekeredett amíg ott jártunk…
A park területén élnek a maszájok. Miután elfoglaltuk szálláshelyünket és ebédeltünk, rögtön egy maszáj falu felé vettük az irányt. Nem egészen 1 óra alatt el is értük a maszájok faluját. A törzs tagjai színes ruhákban várt minket, és egy táncot mutatottak be.
Maszáj törzs fogadot minket – háttérben a Kilimandzsáró csúcsa látható
üdvözöltük egymást a törzs tagjaival
Itt először megmutatták hogy apró ágakból egy kő és bot segítségével hogyan lehet tüzet csiholni. Majd több csoportra osztottak minket, és kaptunk egy-egy vezetőt, aki megmutatta a házakat kívül belül. Kiderült, hogy egy házat 5 maszáj nő épít fel körülbelül két hónap alatt vesszőkből és sárból. A nők feladata toábbá a főzés, élelemszerzés, valamint a gyermeknevelés.
A házak alacsonyak és elég sötétek. A tőlem jobbra lévő kis ajtón lehet bejutni. Először a folyosóról a gyerekeknek van egy pici szoba, ahol épp elfér a vesszőből font ágyuk. Tovább haladva van a papa és a mama szobája, amin szintén egy ágynyi helyet értek, és a kettő között van egy pici konyha, ahol a földön egy edényben készülhet az étel. Az ágyakon állatbőr volt. A házak csoportját a falun kívül körbe kb. 1-1.5 m magasan tüskés ágak védik a vadállatoktól.
A férfiak dolga a törzs megvédése a vadállatoktól, az állatok védelme és az ivővizükről gondoskodás.A fegyverük lándzsa és rövid bot bunkóval a végén. Régebben a ferfiúvá válásuk során egy lándzsával kellett megülniük egy oroszlánt. Ez a szokás ma már a faj kipusztulásának védelme érdekében elmúlóban van.
A maszájok után gyönyörködtünk a tájban és lestük hogy épp hol és milyen állatok bukkanak fel a bozótból. Útközben kiszállni pisilni vagy nézelődni nem ajánlatos, mivel nem tudhatjuk minek lennénk az ebédje vagy vacsorája. Az oroszlán 80 km/órás sebességgel is tud futni, szerintem ő nyerne ha éhes…
oroszlánok lapulnak a fűben
Sok sok fotóval és élménnyel lettünk gazdagabbak, utólag visszagondolva ha csak pici időnk van a nemzeti parkokra, ezt mindenképp ajánlom a fajok gazdagsága miatt…
