Tag Archive for utazás

Grúzia, 2024. augusztus – 1. rész

Ezt az utat már 2023-ban elkezdtem tervezni. Már akkor majdnem meg is valósult, de az időbe nem fért bele. Amikor ráértünk volna, abban az időablakban pont nem úgy mentek a járatok, hogy érdemes legyen elutazni. Harmadikától tizenegyedikéig voltunk bégül idén, de bevallom még egy 10 nap kellett volna. Így a tervezés arról szólt, hogy mit rakjak bele ebbe a hétbe, és mi maradjon ki. A tengerpartot úgy döntöttük kihagyjuk, voltunk már sokon. A Kaukázust és a természeti szépségeket céloztuk be. Itt is több nemzeti park található, és mivel az úthálózat bizonyos területeken még kialakítás alatt van – és nem igazán lehet gyorsan haladni – a Tusheti Nemzeti Parkot is kihagytam a tervből. Itt a világ 10 legveszélyesebb útszakasza itt található, ami minden időjárás esetén 4×4-es terepjárókkal sem járható. Nyilván a főváros Tbiliszi nem maradhatott ki, Svaneti régió a kőtornyokkal szintén egyedülálló, Gori, Kakheti borvidék és persze az egyik legszebb látványosság a David Gareja kolostor a Kaukázus 5000 m magas hegyével a háttérben. Lakóinak túlnyomó többsége ortodox keresztény.

Akkor nézzük is, mi fért bele az útba:

Kutaiszibe repülünk Budapestről közvetlen járattal, Wizzairrel. 3 órát késett az indulás, így nem sokat tudtunk aludni. Jut eszembe, szinte minden úton van valami szívás. A múltkorinál a szaudiak lekésették velünk a járatunkat, és új repjegyeket kellett vennünk hogy hazaérjünk. Ez a több mint három hetes út végén volt, itt pedig már a legelején megtörtént a szívás. Hiába a 33 éves utazási tapasztalatom, mindig van új szituáció. Az út kicsivel volt több mint 2 óra. Az időeltolódás pedig +2 óra. Fizetőeszközük a lari, de eurót is elfogadnak. Bankkártya pedig szinte mindenhol működik, vannak leolvasóik.

Először a reptértől picit északra mentünk a szállásra, és aludtunk pár órát. Utána a Fekete-tenger felé haladtunk, majd fel északra, Mestiába. Útközben fürödtünk az Tekhuri folyóban és egy melegvizű forrást is megnéztünk. Útközben árusok sorával találkozhatunk. Méztől a gyümölcsökig, a kenyérig sokféle terméket beszerezhetünk.

Estére értünk szállásunkra, Mestiába. Útközben a Nagy-Kaukázus csúcsait már láthattuk. Nagyon kell figyelni, sok tehén sétál az utakon, és sok a kóborkutya is. Figyelni kell ha eni adunk nekik, hogy nehogy megharapjanak. Nem direkt, de sok az éhes…

2. nap – Svaneti régió

Indulás a Kaukázushoz. Itt már lecseréltük a mikrobuszunkat 4×4 meghajítású terepjáróra. Szükség is volt rá, itt már több helyen útépítés, sziklaomlás és földes út volt.

És egy kis munka is kell…

Ushguli, Európa legmagasabban fekvő lakott települése. 2200 m magasan álltunk meg. Az utat épp építették. Számtalan étterem várja a turistákat a kis eldugott faluban. Kiváló célpont a hátizsákos turistáknak is. Csak legyen szusz a hegyeket-dombokat megmászni…

Mindenféle finomság vehető az út menti vendéglőkben is, legtöbb helyen szállást is kaphatunk. Barátságosak és vendégszeretők. Az idősebbek sajnos az angollal hadilábon állnak, bevallom én pedig az orosszal, pedig 8 éven át próbálták megtanítani. Apropó, marketingje az összes orosz tanárnak egyes akikkel én találkoztam, vagy inkább EGYES!!! Egyszer sem emlékszem rá hogy elmondták volna, miért is jó megtanulni egy nyelvet. Holott a 8 év azért sok mindenre elég lett volna…

Az alábbi képeken látható a világon egyedülálló, erre a régióra jellemző kőtornyok egyike. A XII. században építették őket, lavinatörő és lakóház volt. Az alsó szinten éltek az állítok, ott raktak tüzet, majd az első szint a nőké és a gyerekeké volt, feljebb a férfiak és idősebbek laktak. A melléképületeket csak később építették hozzá. Egy-egy család birtokában vannak ezek a kőtornyok és az őket körülölelő házak.

Egy híres hegymászónak a múzeumát látogattuk meg. Látható milyen pontosan feltérképezte a Kaukázus ezen részeit.

Hazafelé Mestia felé ismét tehenek hadát kellett kerülgetni.

3. nap

Mestiából visszatértünk Kutaiszibe. Útközben megnéztük az Enguri víztározót és erőművet, aminek ipari termében egy művészeti kiállítás is volt. Érdekes kombináció.

Egy rafting is belefért, nagyon meleg volt végig az út során. Tekhuri folyó es Gochas kanyon kihagyhatatlan, aki szereti a kicsit extrém sportot. Ez egy enyhe fokozatú volt, nem kell megijedni miatta. A vezetők ahogy néztem egy romániai bővízi raftingon, vagy a Szocsa bizonyos részein elhasaltak volna.

Az Enguri vízierőművet még az oroszok építették. Építése 1978-ban fejeződött be. Fő duzzasztógátja a világ legnagyobb íves völgyzáró gátja. A folyó vízgyűjtő területe 4060 km². A folyó fontos szerepet játszik Grúzia és Abházia villamosenergia ellátásában. És akkor itt álljunk is meg egy pillanatra. Abházia? Ilyen nincs a térképen, Grúzia része. Aki Grúzia térképét kint enélkül ábrázolja, azonnal börtönbüntetést kap. A grúzok ha odautaznak, akkor nem biztos hogy visszaengedik őket. Nagykövetségi kapcsolat nincs, nem ajánlott odamenni, nem tudnak segíteni.

Forrás: terkepek.net. Fontos leszögezni, hogy Abháziam Dél-Oszétia és Adzsária is Grúzia része.

Estére értünk vissza Kutaiszibe. Eléggé fárasztó volt, de mindenképp megérte útunk ezen szakasza. Pár év múlva már remélhetőleg több útszakasz elkészül, és gyorsabban is lehet haladni. Kétszer is volt az ország fővárosa. A második legnagyobb városa Grúziának. A mára már mindkét parton elterülő város múltja a régészeti leletek alapján i.e. 2000-ig nyúlik vissza. Az ókori Kutaia a görög mitológiából is jól ismert Kolkhisz fővárosa és az aranygyapjú legendájának egyik feltételezett színhelye. A Gelati Tudományos Akadémia 12. századi alapítása óta jelentős oktatási, tudományos központ, míg a grúz királyság, az oszmán uralkodók, az orosz érdekek közötti konfliktusok folyamatos ütközőpontja évszázadokon keresztül a város.

A piac vörös égetett kerámiadomborművel díszített főbejárata

Kuba – Havanna

Útunk egyik fénypontjához értünk, Havannába érkeztünk délután. Kétmilliós város. Szállásként a National de Cubat választottam. Soik útibeszámolót elolvasva amikben leírták az emberek, hogy egyszer ha visszajönnek itt lakának inkább úgy döntöttem, hogy ami jó volt régen a fő maffiavezéreknek, az nekünk is megfelel biztosan. Turistacsoportok egyébként bejöhetnek, és a minden nap 10-11:30 közötti szálloda bemutatóra válthatnak jegyet. Be lehet menni Charles „Lucky” Luciano egykori maffiavezér szobájába is, és a tetőről csodás kilátás nyílik a városra.

Hotel Nacional de Cuba – a kert felől

A hotel recepciója

Étterem

Hírességek csarnoka

Kilátás a városra

Kilátás a városra

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Délután 17 óra felé értünk szobánkba. A recepció gyors volt. A nagyobb lakosztályokhoz egy külön recepció van a 6. emeleten. Itt lehet megkapni az internetes kódot is, ami jár a szobákhoz. Nem túl gyors, de e-mailek megnézéséhez tökéletes. A kertben lévő étteremben vacsoráztunk. Kifogástalan. A 5 csillag itt azért megmutatkozott. Utána pedig este már mentünk is a Buena Vista Social Clubban zenélő hírességek koncertjére. Eljött értünk egy amerikai autós taxi és vissza is vitt minket a hotelbe. Érdekes volt, mert amikor árat kértünk, akkor sima taxi 45 CUC-al és 55 CUC-al amerikai autós fuvart igértek. mondtuk jó a sima, Varaderoban már jópár régi csodát kipróbáltunk. És végül 45 CUC-ért mégis amerikai autó jött. Nem volt baj :). A zenés program majd éjfélig tartott, és 3 koktélt is tartalmazott. Az első Muohito volt természetesen. Itt érdemes figyelni a taxisra, ő megmondja mikor jön értetek, de akkor még nem volt vége a műsornak. Hát várt…

Érdekessége a helynek, hogy az énekesek körbe-körbe jártak, hogy mindenki láthassa őket.

Másnap városnézés volt. Reggel jöttek értünk a hotelbe, majd a belvárosban találkoztunk idegenvezetőnkkel, Jorge Cumberbatch-al. Ő 17 évet dogozott a kubai külügyminisztériumban szerte a világban. Sok mindent elmondott útunk során a kubai dolgokról. Azt mondta a változás szükséges, de nagyon lassú lesz. Magántulajdon még nem nagyon van az országban. Az autók lehetnek magánkézben, onnan lehet tudni pl. hogy egy taxi autó magán vagy állami, hogy az utóbbinál egy kék csík van a rendszám bal oldalán. Az ingatlanok nincsenek magánkézbe. Nyilván először ennek kell megváltoznia, és akkor valószínű aki teheti el is kezdené felújítani azt amiben lakik. Ugyanis Kuba nem olyan mint ami képeket a magazinok legtöbb esetben közölnek. Nyilván van jópár felújított ház, de a többség az omladozó, ablaktalan és máló vakolatú…

 

 

 

 

 

 

Hírességek nyomában, Hemingway (1899–1961). Nóbel díjas író. Az öreg halász és a tenger című művét minden olvasottabb ember ismeri. Két kedvenc bárja volt Havannában. 21 évet élt Finca Vigía nevű kubai birtokán. Rengeteg a turista ezeken a helyeken.

További látnivalók a teljesség igénye nélkül:

Megnéztünk egy lakóházat is, milyen lehet az udvara. Egy lakó épp hazafelé tartott, mondta menjünk be nyugodtan, nem probléma. Picit nézelődtünk, fotóztunk, majd beinvitált a lakásába. Épp ananászból főzött valamit a tűzhelyen. A bejáraton belépve a jobb oldali kép tárult elénk. Egy keskeny csigalépcsőn pedig fel lehetett menni a hálószobájába, ami egy ágyból és szekrényből állt. Sajnos angolul nem beszélt így nem tudtunk meg az életéről többet.

Összességében élményekkel gazdag út volt. Sokmindent láttunk ami nem szokványos, kezdve a kettős pénzrendszerről vagy az idegenvezetők hozzáállásáig. Valahogy végig azt érezted, hogy mivel kifizetted a programokat, és elrakták a pénzed ami nem is volt kevés, ha az ottani béreket nézzük akkor pedig retenetesen sok és túlárazott – próbáltak variálni, hogy még több megmaradhasson nekik, mind a taxisokon mind az idegenvezetőnk bérén spórolva. Bocs Ody, sokat gondolkodtam hogy leírjam e, de szerencsére más helyeken ezt nem éreztem vagy tapasztaltam idegenvezetőktől. ÉS mivel Te éltél Magyarországon és ismered az itteni kultúrát… Lehet hogy itt a többi guide is ilyen, de nem éreztem azt ami teljesen nem a Te hibád hogy megfelelő kiszolgálást kaptunk, annak ellenére, hogy tudvalevő volt hogy a következő könyvem egy fejezete és a blogomba is leírom a véleményem.

Nem fér bele részemről, hogy pl. előző nap megbeszéljük hogy Hamingway házához elmegyünk másnap, utána a hotelben leszünk 16 óráig, majd kivisz minket egy mikrobusz a reptérre. 12-re nem voltak ott értünk, csak 13 órára. Majd hosszasan magyarázták hogy már nem érnénk el a repülőt, mert nagy a forgalom és messze van Hamingway háza, és rögtön a csomagokkal menjünk. Erre mondtuk előző nap hogy NEM! Mivel még enni szerettünk volna a hotelben, hogy ne a repülőn lévő nem túl jó kaját együk. Bepróbálkoztak, én pedig leírom! Meg akarták spórolni a taxi díjának egy részét, és elvenni tőlünk 3 órát. Persze magyarázkodás volt, mire közöltem elég, ne tartson fel minket!!! Bocs, de Odyt nem tudom ajánlani. Ha tudtok korrekt tényleg korekt idegenvezetőt, akkro szívesen kiteszem majd a nevét. Jorge akit végülis kisérőként kaptunk ő sem idegenvezető. Már bocs. Akire sokszor rá kell szólni hogy ne hagyja el az egyébként 4 fős csoportot, és ha bemegyek eg yboltba nem tudok neki szólni hogy picc mvárjon 2 percet míg veszek egy colát, mert annyira előttünk van hogy kiabálást sem hallaná, az nem vezető! nembeszélve hogy végig akarta rohani Havannát, mert őt csak 15 óráig fizeték ki. Már elnézést, sokéves fizetését megkapta egy embernek Ody, ne így akarjon spórolni.

És akkor még nem is beszélek arról, hogy a Zapata Nemzeti Parkba is kértem hogy menjünk be, amiből csak a mellette lévő krokodilfarm lett. Vinelesben pedig a hegyek közé mondtam kanyarodjunk be, ott az volt a szöveg, hogy ott kemping van és nem lehet bemenni…

Nos ezt muszáj volt leírnom. Remélem a többi idegenvezető nem ilyen, nem egy leírásban olvastam már róluk nem túl jókat. Bocs, de egyetlen blogomban sem írtam még negatívot senkiről, de aki véleltlen oda menne, jó ha tudja. És nem írtam le mindent…

Összességében azt mondom, ennyi pénzt ez az ország NEM ÉRT MEG! Szép, de rettentően túlárazott. A kiszolgálás  és étel tekintetében rengeteget kell fejlődjön. Javaslom, hogy aki látni szeretné Havannát, jöjjön tengerjáró hajóval Fort Lauderdale-ből, nézze meg picit, majd menjen tovább… Vagy repüljön át Cancunból és maradjon a mexikói maya piramisoknál és finom ételeknél…

Itt állnak meg egyébként a nagy tengerjáró hajók:

Este az elmaradhatatlan táncos show a Tropicana következett. Itt választhatunk hogy vacsorával vagy anélkül szerernénk a showt. Az estéhez járt egy pohár pezsgő mindenkinek és egy nagy üveg rumot is kaptunk. 1939-ben alapították a showt. A műsor után lehetett táncolni a színpadon a vendégeknek. Hosszú nadrágot mindenképp vigyenek a férfiak!

Utolsó nap megnéztünk még egy piacot.

Volt még a hotel kino caféjában egy uzsonna és indultunk némi pihenő után a reptérre. 3 órával érdemes előbb érkezni, az ügyintézők nem a sebességükről híresek…

Most gondolkodom a következő úton, hogy mi is legyen. Egy biztos most szegény országból egy darabig nem jelentkezem…

Kuba – Varadero

Régi álom vált valóra ezzel az úttal. Jó ideje a bakancslistámon szerepelt ez az út. Először Mexikóval akartam összekötni, de úgy döntöttem végül, hogy annyi látnivaló van Kubában, hogy megér egy külön utat. Most már másképp csinálnám – de erre később visszatérek miért is.

A repjegyekkel bajlódtam sokat, nem szerettem volna 20 óra vagy afeletti idő alatt odaérni. Végül sok sok keresgélés és variálás után Varaderóba repültünk először, és Havannából jöttünk vissza. Így megspóroltunk némi időt, ami fontos szempont.

A következő dilemma az autóbérlés kontra mikrobusz sofőrrel kérdés volt. Végül utóbbit választottuk, hogy ne kelljen bajlódni a látnivalók, hotel stb. keresgélésével és közvetlenül ott élő embertől kapjunk infokat a kinti dolgokról. Öt nap alatt míg velünk volt idegenvezetőnk sokmindent megtudtunk hogy miért is más itt sokminden mint máshol a nagyvilágban.

Először is nem igazán értettem, hogy mi ez a kétféle pénzrendszer. Van e helyi pezo és a konvertibilis, CUC, amit a turisták vehetnek a reptéren vagy a valutaváltó helyeken. 1 euro 1 CUC kb így lehet számolni. A helyi és a CUC között pedig 1:24 a váltószám. De helyi pezom nem volt, nekem nem kellett. CUC-al fizettünk mindent. Eurot érdemes vinni, a dollárt rosszul váltják (-10%).

A reptéren már vártak minket, ahogy előre leszerveztem és vittek minket rögtön a hotelbe. A ROC Arenas Doradast választottuk, mivel ennek tetszett a legjobban a parkja, közvetlenül a tengerparton volt, és szép medence bárral is tartozott hozzá. Valamint nem egy hatalmas tömbbe voltak a turisták elszállásolva, hanem sok kisebb épületben elszórtan.

ROC Arenas Doradas – All Inclusive Hotel Varaderóban

Öt éjszakát töltöttünk itt, kirándultunk a szállodás részről Varadero településre, ahol a helyiek laknak.

Parkja szép gondozott, tengerpart csodás, nyugágyak klasszak. Gyerekeknek és felnőtteknek is nyújtanak táncos, zenés stb fakultatív programokat. Az ételek a svédasztalon reggelihez jók, ebéd vacsora ízvilága hagy kívánnivalót maga után. A halak, rákok jók voltak.

Varadero lakóházak

Igen, ne számítsunk arra hogy csilivili házakban laknak azok, akik a turizmusból élnek. Persze pár szép és rendezett ház van az ottani vezetőségnek, de nem az a jellemző. Inkább a vasrácsok, nem túl felújított épületek…

És itt jön a végig jelen lévő ellentét. Az a kb. 4 millió turista aki felkeresi az országot – ebből kb. 3 millió Kanadából érkezik –  azok ugye bő pénztárcával sokmindent megtehetnek itt. Mondjuk ha gazdag vagy mindenhol jó, de valljuk be teljesen nem így van. Vidám embereket szép környezetet, tisztaságot és finom ételeket szeretne a turista. Nos ezekből itt nincs meg minden finoman szólva sem. Az ételek „nem túl finomak”. Próbálok enyhén fogalmazni. A gyümölcsök távolkeleten és Afrikában szerintem sokkal ízletesebbek. A fűszerek hiánya itt érezhető. Az itteni hotelek színvolala hiába a sok csillag, nagyon messze elmarad pl. egy jobb török all inclusive hoteltől, és a kubai árak nem tükrözik hogy nem kapsz olyan kiszolgálást mint máshol.

Látszik, a turizmusból próbálják fedezni az ország valutaszükségletének minél nagyobb részét, mivel az államosítás után sok amerikai érdekeltségű ingatlan, hotel stb. került az itteni rezsim kezébe, emiatt az USA nem vásárolja meg a cukornádat, ami a fő bevételi forrásuk volt. Ergo, cukornád ittmarad, rumot csinálnak belőle, és mindenféle rumos koktél rettentő olcsó. Viszont nicns helyette sok lehetőség a szivar és rum exportja…

Egy szerencséje az országnak, hogy a kanadai turisták ide jönnek melegedni Varaderoba, viszont jellemzően innét a többség nem néz szét az országban, hanem visszarepül. Kirándulni máshova érdemesebb menni… Tudom ezzel páran nem fognak egyetérteni velem, nem is kell. Én az ár/érték/élmány arányt nézem, és szerencsére sokfelé járat, van összehasonlítási alapom.

Régi autós taxi az egyik fő megélhetési forrás
Szépen felújított régi autó. Azért a motorja már valószínű nem a régi. Drága itt is a benzin…

És akkor el is kezdem milyen is valójában a kinti emberek egy részének hozzáállása. Nem fogok mindent leírni, és nem is általánosítok, csak párat kiemelek ami nem túl korrekt… 5 CUC-ba került induláskor 10 perces kocsikázás. Leszólítanak, messze van a piac és elvisz 5 CUC-ért. Mire odaérsz és a végén adsz egy 5-öst, értetlenkedik, nem beszél angolul és 20-at kér a 4 főre.

És akkor itt álljunk is meg kicsit. Sok emberrel beszéltem kint és kiderült: egy közgazdász 20 CUC azaz kb. 20 eurot keres havonta! És nem biztos hogy a szakmájában dolgozik, hisz ha pl. Varadero egyik hoteljében recepciós, akkor ott 39-et plusz némi borravalót kap a turistáktól, ami ugye jelentősen jövelheti a havi bevételét. (Mégvalami, az intenetet pici kaparós kártyákon kapod 1 CUC-ért meg 1 órára. Nos volt hogy fél óra alatt 1 kép feltöltése sem sikerült a rettenthetetlen sávszélesség miatt… Amikor ezeket a kártyákat megveszed, szoktak adni borravalót. De igazán mindenért jelen van a célzás. Aki a hotelben süti a rántottád reggel, kitesz egy kis tányért némi pénzzel célozva rá, hogy „adhatsz” borravalót..) Tehát, 10 perc lovaskocsikázás egyenlő 1 havi közgazdász bérrel? Tudom enni kell a lovaknak stb, de hagyjuk már…

Turistalehúzás egyik eszköze. 5 CUC-ba került induláskor, a végén kiderült fejenként… Tolvaj népség!
Piac sok szükségtelen lim-lommal…
Beatles tagjai is zenéltek itt. Jelenleg is bárként működik, színpaddal és rock zenés előadásokkal.
Don Quijote és Sancho Panza szobrai mennek az olyan romos kilátó felé, ahova nem mertem felmenni.

Folytatása:
Fakultatív kirándulás a következő cikkben Cayo Blancora – katamaránnal…

Lengyelország, Krakkó és Zakopane – Karácsonyi vásár

Fantaszitkus utazás volt. Még most sem hiszem el, hogy ennyire szép helyen jártunk. A cél az volt, hogy anyukámat és páromat elvigyem valami szép helyre. És karácsony előtt egy feldíszített, kivilágított új helyet fedezzünk fel, és legyenek hegyek. Sok tanakodás után esett a választás Zakopanéra és a Mercure Hotel Krasprowy-ra a hegyek között. És mivel volt még egy hely a kocsiban, eljött Klári is – anyu gyerekkori barátnője is velünk.

Nem messze Zakopanétől először Krakkóba mentünk. 2 nap itt, két nap ott, ez volt a terv. A belvároáról már láttam kisfilmeket a tévében és képeket az interneten. Olyan hotelt kerestem, ami közel van a belvároshoz és volt autóparkolója. Ez városlátogatásnál nálam mindig szempont.

Krakkó Lengyelország második legnagyobb városa. Számos múzeummal és színházzal rendelkezik a város. Legnevesebb a Királyi Palota. Ha csak pici időt tudunk itt tölteni, mindenképp ezt nézzük meg.

Királyi Palota bejárata

 

 

Mivel északabbra mentünk, és javában tél volt, jól fel kellett öltözni. Egy fél napot szánjunk itt a sétára, fegyvertárra és egyéb részeire a kiállításnak.

Utána a belváros és a környező kis utcák, a főtér és finom vacsora zárta a napot.

Krakkó főtere a kirakodó vásárral

 

Zakopanéba megérkeztünk szálláshelyünkre estére. Egy híres focista éttermében vacsoráztunk, majd gyönyörű hóesésben megnéztük a főutcát Krupówki utca -a kis üzleteivel. Másnap ismét séta, felmentünk a siklóval a sípálya tetejére.

Főbb látnivalók: piac, főutca, Willa Koliba, Szent Kelemen templom és a csodás faházak midnenfelé.

Mesés volt. Bevallom nem szeretem a hideget, de alig várom hogy ismét ide jöhessek. Az este fénypontja pedig egy kis lovasszános kirándulás volt vacsorával és helyi zenészekkel. Tudom a video nem adja vissza teljesen a hangulatát az útnak, de ha kisebb költségvetésű utat engedhettek csak meg magatoknak, ez akkor is belefér. Kívánom hogy sokan kedvet kapjatok hózzá és lássátok ti is.

Mikor hazafelé jöttünk, párom többször elég rosszúl lett. Utána pár nappal tudtuk meg, hogy kisfiúnk fog születni. Igazi utazó lesz, ha már a -16 fokot is kibírta a pocakban, szerintem a többi már simán megy majd neki 🙂

Királyi Palota, előtérben egy fogattal.

 


 

Ha érdekel téged is, hogy spórolhatsz a szállásfoglalással, vagy hogy kereshetsz te is komoly pénzt az online turizmusból az interneten, kattints ide, és megmutatom neked is. 

Keress meg akár telefonon is nyugodtan.

MT reptéren könyvemmel

Üdvözlettel:

Merényi Tamás

utazásspecialista
info@merenyitamas.hu
+36 70/319-0340

Belga körút – Karácsonyi vásár Brugge

Brugge egy igazi meseváros a középkorból. Csodaszép. 2000 óta az óvárosa, ami alig változott a középkor óta UNESCO világörökség része. A helyet sokan ismerik az In Brugge / Erőszakik című filmből. Bevallom, amikor már megvolt a repülőjegy, és rengeteg fotót néztem a kisvárosról, akkor hallottam, hogy van egy film amit ott forgattak. Érdemes megnézni, a két karekter ellentéte érdekes, a történet nekem annyira nem jött be. A film helyszínei könnyen megtalálhatók ha sétálunk a városban.
Antwerpenből Brugge felé a vonaton négy  antwerpeni lakossal beszélgettünk. Mondták minden évben két-három napra átmenek Bruggebe, hogy az unokáknak karácsonyi ajándékokat vegyenek. Az állomástól a hotelünk talán 10 percre volt, a belváros szélénél.

Sétálóutca

Sétálóutca

Rengeteg gyönyörű üzlet van, aki ruhát, cipőt, táskát vagy a híres csipkét szeretne venni, jó helyen jár.
Rengeteg féle sörMindenhol vendéglátohelyekbe botlottunk és sok a bár is bármerre járunk, az elmaradhatatlan kézműves sörökkel. Találtunk egy kocsmát a folyó parton, ahol 1714 féle sör van. Érdemes lemenni ahogy bemegyünk jobbra az alagsorba. Az üvegfal mögött szépen berendezett szoba van egy széffel. Ha a kezünket az üvegen lévő tenyérhez érintjük, elkezd szép lassan kinyilni a széf ajataja. És benne láthatóvá válik… na de minden poént nem lövök le, nézzétek meg magatok is, érdemes 🙂
Ez a bár ott van, ahol a sétahajó is indul. Ki ne hagyjátok, 8 euró, fél órás a hajóút. 10 órától indul ha jól emlékszem. Télen 4 hajó is ment, nyáron gondolom a több turista miatt még többet állítanak munkába. Sorba kell állni, sokan mennek rá ilyenkor is. A hajóra kb 40 ember fér fel. Útközben pedig a régi épületek között cosdaszép képeket lehetet csinálni, jól kihasználva a tükröződéseket is. Nehéz volt választanom, melyiket tegyem ki ide.

hajózáson

IMG_1046A főtéren van egy interaktív helytörténeti kiállítás a középkori Bruggeben élő emberk életéből. Ebben az épületben  (lásd balra). A piros zászlókhoz fel lehet menni, egy kávézó-sörözőben találhatjuk magunkat. Fentről rá lehet látni az egész főtérre. Már ezért is érdemes eljönni ide, leírhatatlan. Nézzétek meg a képeket lent. Mindenképp érdemes megnézn a Miasszonyunk templomot, melynek tornyai Európa legmagasabb kőtornyainak számítanak.
csodaszép házikók

főtér lovaskocsival

A főtér a karácsonykor igen népszerű korcsolyapályával

A főtér a karácsonykor igen népszerű korcsolyapályával

reggeli piacReggelre a hotelünk melletti térre szombaton egy vásárt telepítettek, amíg aludtunk.
Itt volt mindenféle hal, tengeri herkentyű, különféle húsok, hentesáruk, sajtok és egy részében ruhák.
hattyúkÉrdemes megnézni a kolostort is, a hídon keresztül be lehet meni, de a sétahajó is elmegy mellette. Rengeteg hattyú van előtte a csatorna partján.

Ha érdekel téged is, hogy spórolhatsz a szállásfoglalással, vagy hogy kereshetsz te is komoly pénzt az online turizmusból az interneten, kattints ide, és megmutatom neked is. Keress meg akár telefonon is nyugodtan.

MT reptéren könyvemmel

Üdvözlettel:

Merényi Tamás

utazásspecialista
info@merenyitamas.hu
+36 70/319-0340