Következő utunk egy régi álom beteljesülése lesz. Még a tervezésről tudok írni, de ez is tanulságos lehet, főleg azoknak, akik szintén először mennének nagy hajós útra.
Costa Smeralda
Mivel sok útvonal létezik, ezért először azt kell megnéznünk, nekünk mi tetszene, hova mennénk el. Nálam a szabály – persze amit magamnak kitaláltam – hogy mindig új helyre megyek. Ez alól van pár kivétel. Barcelonában 1993-ban és 1994-ben voltam. Talán az első volt az első igazán komolyabb utam, még a Cooptouristos (1969-ben alapították, 2003-ban megszűnt – és szerintem nem azért, mert az emberek nem utaznak már…) szervezésben. Megváltoztak az utazási szokások…
Nos, a hajó Marseilles-ből indul, Barcelona a következő, Cadíz és Kanári-szigetek a végállomás. Ebből Barcelonába voltam már, de pár dolog kimaradt. Güell-parkot megnézném, a gótikus negyedben sétálnék ismét, valamint a Sagrada Familia közben épült nagyon sokat, oda bemennék mindenképp. És ez bele is férhet amíg a hajó ott áll a kikötőben. Tehát az útvonal megfelelő.
A hajót miután kifizettük, jön az odaút. Addig nem vettem repjegyet, amíg a hajó nem volt biztos. Tehát a következő lépés Marseillesbe a repjegy. A hajó indulása előtt érdemes odaérni, mivel sok járat késik. 2 nappal előtte este érünk Marseillbe. Tehát 2 éjre a szállást is a belvárosban megoldottunk. Onnan majd a taxi kivisz a kikötőbe a hajóhoz. A kikötő hatalmas, nem tudom még hogy találjuk meg a hajónkat.
Marseille Franciaország második legnagyobb városa, és itt található Franciaország legnagyobb kikötője. Európa 5. legnagyobb kikötője egyébként. Kicsit olvasgatok róla, hogy a két napban mit tudunk megnézni. És persze várom a hajótársaságtól az időpontot, mikor checkolhatunk majd be. Nyilván oda kell érni pontosan.
Barcelónában azon tanakodom, hogy a Sagrada Familiába a jegyet mindenképp előre kell venni, ott is időpontok vannak, mikor engednek be a jegyre. De oda kell érni pontosan, tehát a városnézés elején kellene legyen, hogy biztos bejussunk, de azért oda is érjünk. No és a toronylátogatás – tériszonyom van. Lifttel fel tudunk jutni, de lefelé… hát gondolom még senki nem maradt fent, de már most para van… Lehet a tornyot kihagyjuk, vagy nem????? Youtubon nézem és kapaszkodok a székem karfájába…
Cadizt kell még elolvasnom.
Kanárin abba a városba ahol kiköt a hajó – Santa Cruz de Tenerife -, 1 nap szállást béreltem, hogy azt is megnézhessük. Még emésztem, hogy Keletre vagy a déli részre foglaljam a maradék napokat, amíg a repülővel hazajövünk. Persze ott is meg kellene nézni mindent amit lehet. Botanikus kert, vulkán, Maszka falu, fekete homokos strand és a delfinshow…
Írom majd még hol tartunk a szervezésben, és mik a kalandok, feladatok 🙂
Ezt az utat már 2023-ban elkezdtem tervezni. Már akkor majdnem meg is valósult, de az időbe nem fért bele. Amikor ráértünk volna, abban az időablakban pont nem úgy mentek a járatok, hogy érdemes legyen elutazni. Harmadikától tizenegyedikéig voltunk bégül idén, de bevallom még egy 10 nap kellett volna. Így a tervezés arról szólt, hogy mit rakjak bele ebbe a hétbe, és mi maradjon ki. A tengerpartot úgy döntöttük kihagyjuk, voltunk már sokon. A Kaukázust és a természeti szépségeket céloztuk be. Itt is több nemzeti park található, és mivel az úthálózat bizonyos területeken még kialakítás alatt van – és nem igazán lehet gyorsan haladni – a Tusheti Nemzeti Parkot is kihagytam a tervből. Itt a világ 10 legveszélyesebb útszakasza itt található, ami minden időjárás esetén 4×4-es terepjárókkal sem járható. Nyilván a főváros Tbiliszi nem maradhatott ki, Svaneti régió a kőtornyokkal szintén egyedülálló, Gori, Kakheti borvidék és persze az egyik legszebb látványosság a David Gareja kolostor a Kaukázus 5000 m magas hegyével a háttérben. Lakóinak túlnyomó többsége ortodox keresztény.
Akkor nézzük is, mi fért bele az útba:
Kutaiszibe repülünk Budapestről közvetlen járattal, Wizzairrel. 3 órát késett az indulás, így nem sokat tudtunk aludni. Jut eszembe, szinte minden úton van valami szívás. A múltkorinál a szaudiak lekésették velünk a járatunkat, és új repjegyeket kellett vennünk hogy hazaérjünk. Ez a több mint három hetes út végén volt, itt pedig már a legelején megtörtént a szívás. Hiába a 33 éves utazási tapasztalatom, mindig van új szituáció. Az út kicsivel volt több mint 2 óra. Az időeltolódás pedig +2 óra. Fizetőeszközük a lari, de eurót is elfogadnak. Bankkártya pedig szinte mindenhol működik, vannak leolvasóik.
Először a reptértől picit északra mentünk a szállásra, és aludtunk pár órát. Utána a Fekete-tenger felé haladtunk, majd fel északra, Mestiába. Útközben fürödtünk az Tekhuri folyóban és egy melegvizű forrást is megnéztünk. Útközben árusok sorával találkozhatunk. Méztől a gyümölcsökig, a kenyérig sokféle terméket beszerezhetünk.
Estére értünk szállásunkra, Mestiába. Útközben a Nagy-Kaukázus csúcsait már láthattuk. Nagyon kell figyelni, sok tehén sétál az utakon, és sok a kóborkutya is. Figyelni kell ha eni adunk nekik, hogy nehogy megharapjanak. Nem direkt, de sok az éhes…
2. nap – Svaneti régió
Indulás a Kaukázushoz. Itt már lecseréltük a mikrobuszunkat 4×4 meghajítású terepjáróra. Szükség is volt rá, itt már több helyen útépítés, sziklaomlás és földes út volt.
És egy kis munka is kell…
Ushguli, Európa legmagasabban fekvő lakott települése. 2200 m magasan álltunk meg. Az utat épp építették. Számtalan étterem várja a turistákat a kis eldugott faluban. Kiváló célpont a hátizsákos turistáknak is. Csak legyen szusz a hegyeket-dombokat megmászni…
Mindenféle finomság vehető az út menti vendéglőkben is, legtöbb helyen szállást is kaphatunk. Barátságosak és vendégszeretők. Az idősebbek sajnos az angollal hadilábon állnak, bevallom én pedig az orosszal, pedig 8 éven át próbálták megtanítani. Apropó, marketingje az összes orosz tanárnak egyes akikkel én találkoztam, vagy inkább EGYES!!! Egyszer sem emlékszem rá hogy elmondták volna, miért is jó megtanulni egy nyelvet. Holott a 8 év azért sok mindenre elég lett volna…
Az alábbi képeken látható a világon egyedülálló, erre a régióra jellemző kőtornyok egyike. A XII. században építették őket, lavinatörő és lakóház volt. Az alsó szinten éltek az állítok, ott raktak tüzet, majd az első szint a nőké és a gyerekeké volt, feljebb a férfiak és idősebbek laktak. A melléképületeket csak később építették hozzá. Egy-egy család birtokában vannak ezek a kőtornyok és az őket körülölelő házak.
Egy híres hegymászónak a múzeumát látogattuk meg. Látható milyen pontosan feltérképezte a Kaukázus ezen részeit.
Hazafelé Mestia felé ismét tehenek hadát kellett kerülgetni.
3. nap
Mestiából visszatértünk Kutaiszibe. Útközben megnéztük az Enguri víztározót és erőművet, aminek ipari termében egy művészeti kiállítás is volt. Érdekes kombináció.
Egy rafting is belefért, nagyon meleg volt végig az út során. Tekhuri folyó es Gochas kanyon kihagyhatatlan, aki szereti a kicsit extrém sportot. Ez egy enyhe fokozatú volt, nem kell megijedni miatta. A vezetők ahogy néztem egy romániai bővízi raftingon, vagy a Szocsa bizonyos részein elhasaltak volna.
Az Enguri vízierőművet még az oroszok építették. Építése 1978-ban fejeződött be. Fő duzzasztógátja a világ legnagyobb íves völgyzáró gátja. A folyó vízgyűjtő területe 4060 km². A folyó fontos szerepet játszik Grúzia és Abházia villamosenergia ellátásában. És akkor itt álljunk is meg egy pillanatra. Abházia? Ilyen nincs a térképen, Grúzia része. Aki Grúzia térképét kint enélkül ábrázolja, azonnal börtönbüntetést kap. A grúzok ha odautaznak, akkor nem biztos hogy visszaengedik őket. Nagykövetségi kapcsolat nincs, nem ajánlott odamenni, nem tudnak segíteni.
Forrás: terkepek.net. Fontos leszögezni, hogy Abháziam Dél-Oszétia és Adzsária is Grúzia része.
Estére értünk vissza Kutaiszibe. Eléggé fárasztó volt, de mindenképp megérte útunk ezen szakasza. Pár év múlva már remélhetőleg több útszakasz elkészül, és gyorsabban is lehet haladni. Kétszer is volt az ország fővárosa. A második legnagyobb városa Grúziának. A mára már mindkét parton elterülő város múltja a régészeti leletek alapján i.e. 2000-ig nyúlik vissza. Az ókori Kutaia a görög mitológiából is jól ismert Kolkhisz fővárosa és az aranygyapjú legendájának egyik feltételezett színhelye. A Gelati Tudományos Akadémia 12. századi alapítása óta jelentős oktatási, tudományos központ, míg a grúz királyság, az oszmán uralkodók, az orosz érdekek közötti konfliktusok folyamatos ütközőpontja évszázadokon keresztül a város.
A piac vörös égetett kerámiadomborművel díszített főbejárata
Útunk egyik fénypontjához értünk, Havannába érkeztünk délután. Kétmilliós város. Szállásként a National de Cubat választottam. Soik útibeszámolót elolvasva amikben leírták az emberek, hogy egyszer ha visszajönnek itt lakának inkább úgy döntöttem, hogy ami jó volt régen a fő maffiavezéreknek, az nekünk is megfelel biztosan. Turistacsoportok egyébként bejöhetnek, és a minden nap 10-11:30 közötti szálloda bemutatóra válthatnak jegyet. Be lehet menni Charles „Lucky” Luciano egykori maffiavezér szobájába is, és a tetőről csodás kilátás nyílik a városra.
Hotel Nacional de Cuba – a kert felől
A hotel recepciója
Étterem
Hírességek csarnoka
Kilátás a városra
Kilátás a városra
Délután 17 óra felé értünk szobánkba. A recepció gyors volt. A nagyobb lakosztályokhoz egy külön recepció van a 6. emeleten. Itt lehet megkapni az internetes kódot is, ami jár a szobákhoz. Nem túl gyors, de e-mailek megnézéséhez tökéletes. A kertben lévő étteremben vacsoráztunk. Kifogástalan. A 5 csillag itt azért megmutatkozott. Utána pedig este már mentünk is a Buena Vista Social Clubban zenélő hírességek koncertjére. Eljött értünk egy amerikai autós taxi és vissza is vitt minket a hotelbe. Érdekes volt, mert amikor árat kértünk, akkor sima taxi 45 CUC-al és 55 CUC-al amerikai autós fuvart igértek. mondtuk jó a sima, Varaderoban már jópár régi csodát kipróbáltunk. És végül 45 CUC-ért mégis amerikai autó jött. Nem volt baj :). A zenés program majd éjfélig tartott, és 3 koktélt is tartalmazott. Az első Muohito volt természetesen. Itt érdemes figyelni a taxisra, ő megmondja mikor jön értetek, de akkor még nem volt vége a műsornak. Hát várt…
Érdekessége a helynek, hogy az énekesek körbe-körbe jártak, hogy mindenki láthassa őket.
Másnap városnézés volt. Reggel jöttek értünk a hotelbe, majd a belvárosban találkoztunk idegenvezetőnkkel, Jorge Cumberbatch-al. Ő 17 évet dogozott a kubai külügyminisztériumban szerte a világban. Sok mindent elmondott útunk során a kubai dolgokról. Azt mondta a változás szükséges, de nagyon lassú lesz. Magántulajdon még nem nagyon van az országban. Az autók lehetnek magánkézben, onnan lehet tudni pl. hogy egy taxi autó magán vagy állami, hogy az utóbbinál egy kék csík van a rendszám bal oldalán. Az ingatlanok nincsenek magánkézbe. Nyilván először ennek kell megváltoznia, és akkor valószínű aki teheti el is kezdené felújítani azt amiben lakik. Ugyanis Kuba nem olyan mint ami képeket a magazinok legtöbb esetben közölnek. Nyilván van jópár felújított ház, de a többség az omladozó, ablaktalan és máló vakolatú…
Hírességek nyomában, Hemingway (1899–1961). Nóbel díjas író. Az öreg halász és a tenger című művét minden olvasottabb ember ismeri. Két kedvenc bárja volt Havannában. 21 évet élt Finca Vigía nevű kubai birtokán. Rengeteg a turista ezeken a helyeken.
További látnivalók a teljesség igénye nélkül:
Megnéztünk egy lakóházat is, milyen lehet az udvara. Egy lakó épp hazafelé tartott, mondta menjünk be nyugodtan, nem probléma. Picit nézelődtünk, fotóztunk, majd beinvitált a lakásába. Épp ananászból főzött valamit a tűzhelyen. A bejáraton belépve a jobb oldali kép tárult elénk. Egy keskeny csigalépcsőn pedig fel lehetett menni a hálószobájába, ami egy ágyból és szekrényből állt. Sajnos angolul nem beszélt így nem tudtunk meg az életéről többet.
Összességében élményekkel gazdag út volt. Sokmindent láttunk ami nem szokványos, kezdve a kettős pénzrendszerről vagy az idegenvezetők hozzáállásáig. Valahogy végig azt érezted, hogy mivel kifizetted a programokat, és elrakták a pénzed ami nem is volt kevés, ha az ottani béreket nézzük akkor pedig retenetesen sok és túlárazott – próbáltak variálni, hogy még több megmaradhasson nekik, mind a taxisokon mind az idegenvezetőnk bérén spórolva. Bocs Ody, sokat gondolkodtam hogy leírjam e, de szerencsére más helyeken ezt nem éreztem vagy tapasztaltam idegenvezetőktől. ÉS mivel Te éltél Magyarországon és ismered az itteni kultúrát… Lehet hogy itt a többi guide is ilyen, de nem éreztem azt ami teljesen nem a Te hibád hogy megfelelő kiszolgálást kaptunk, annak ellenére, hogy tudvalevő volt hogy a következő könyvem egy fejezete és a blogomba is leírom a véleményem.
Nem fér bele részemről, hogy pl. előző nap megbeszéljük hogy Hamingway házához elmegyünk másnap, utána a hotelben leszünk 16 óráig, majd kivisz minket egy mikrobusz a reptérre. 12-re nem voltak ott értünk, csak 13 órára. Majd hosszasan magyarázták hogy már nem érnénk el a repülőt, mert nagy a forgalom és messze van Hamingway háza, és rögtön a csomagokkal menjünk. Erre mondtuk előző nap hogy NEM! Mivel még enni szerettünk volna a hotelben, hogy ne a repülőn lévő nem túl jó kaját együk. Bepróbálkoztak, én pedig leírom! Meg akarták spórolni a taxi díjának egy részét, és elvenni tőlünk 3 órát. Persze magyarázkodás volt, mire közöltem elég, ne tartson fel minket!!! Bocs, de Odyt nem tudom ajánlani. Ha tudtok korrekt tényleg korekt idegenvezetőt, akkro szívesen kiteszem majd a nevét. Jorge akit végülis kisérőként kaptunk ő sem idegenvezető. Már bocs. Akire sokszor rá kell szólni hogy ne hagyja el az egyébként 4 fős csoportot, és ha bemegyek eg yboltba nem tudok neki szólni hogy picc mvárjon 2 percet míg veszek egy colát, mert annyira előttünk van hogy kiabálást sem hallaná, az nem vezető! nembeszélve hogy végig akarta rohani Havannát, mert őt csak 15 óráig fizeték ki. Már elnézést, sokéves fizetését megkapta egy embernek Ody, ne így akarjon spórolni.
És akkor még nem is beszélek arról, hogy a Zapata Nemzeti Parkba is kértem hogy menjünk be, amiből csak a mellette lévő krokodilfarm lett. Vinelesben pedig a hegyek közé mondtam kanyarodjunk be, ott az volt a szöveg, hogy ott kemping van és nem lehet bemenni…
Nos ezt muszáj volt leírnom. Remélem a többi idegenvezető nem ilyen, nem egy leírásban olvastam már róluk nem túl jókat. Bocs, de egyetlen blogomban sem írtam még negatívot senkiről, de aki véleltlen oda menne, jó ha tudja. És nem írtam le mindent…
Összességében azt mondom, ennyi pénzt ez az ország NEM ÉRT MEG! Szép, de rettentően túlárazott. A kiszolgálás és étel tekintetében rengeteget kell fejlődjön. Javaslom, hogy aki látni szeretné Havannát, jöjjön tengerjáró hajóval Fort Lauderdale-ből, nézze meg picit, majd menjen tovább… Vagy repüljön át Cancunból és maradjon a mexikói maya piramisoknál és finom ételeknél…
Itt állnak meg egyébként a nagy tengerjáró hajók:
Este az elmaradhatatlan táncos show a Tropicana következett. Itt választhatunk hogy vacsorával vagy anélkül szerernénk a showt. Az estéhez járt egy pohár pezsgő mindenkinek és egy nagy üveg rumot is kaptunk. 1939-ben alapították a showt. A műsor után lehetett táncolni a színpadon a vendégeknek. Hosszú nadrágot mindenképp vigyenek a férfiak!
Utolsó nap megnéztünk még egy piacot.
Volt még a hotel kino caféjában egy uzsonna és indultunk némi pihenő után a reptérre. 3 órával érdemes előbb érkezni, az ügyintézők nem a sebességükről híresek…
Most gondolkodom a következő úton, hogy mi is legyen. Egy biztos most szegény országból egy darabig nem jelentkezem…
Régi álom vált valóra ezzel az úttal. Jó ideje a bakancslistámon szerepelt ez az út. Először Mexikóval akartam összekötni, de úgy döntöttem végül, hogy annyi látnivaló van Kubában, hogy megér egy külön utat. Most már másképp csinálnám – de erre később visszatérek miért is.
A repjegyekkel bajlódtam sokat, nem szerettem volna 20 óra vagy afeletti idő alatt odaérni. Végül sok sok keresgélés és variálás után Varaderóba repültünk először, és Havannából jöttünk vissza. Így megspóroltunk némi időt, ami fontos szempont.
A következő dilemma az autóbérlés kontra mikrobusz sofőrrel kérdés volt. Végül utóbbit választottuk, hogy ne kelljen bajlódni a látnivalók, hotel stb. keresgélésével és közvetlenül ott élő embertől kapjunk infokat a kinti dolgokról. Öt nap alatt míg velünk volt idegenvezetőnk sokmindent megtudtunk hogy miért is más itt sokminden mint máshol a nagyvilágban.
Először is nem igazán értettem, hogy mi ez a kétféle pénzrendszer. Van e helyi pezo és a konvertibilis, CUC, amit a turisták vehetnek a reptéren vagy a valutaváltó helyeken. 1 euro 1 CUC kb így lehet számolni. A helyi és a CUC között pedig 1:24 a váltószám. De helyi pezom nem volt, nekem nem kellett. CUC-al fizettünk mindent. Eurot érdemes vinni, a dollárt rosszul váltják (-10%).
A reptéren már vártak minket, ahogy előre leszerveztem és vittek minket rögtön a hotelbe. A ROC Arenas Doradast választottuk, mivel ennek tetszett a legjobban a parkja, közvetlenül a tengerparton volt, és szép medence bárral is tartozott hozzá. Valamint nem egy hatalmas tömbbe voltak a turisták elszállásolva, hanem sok kisebb épületben elszórtan.
ROC Arenas Doradas – All Inclusive Hotel Varaderóban
Öt éjszakát töltöttünk itt, kirándultunk a szállodás részről Varadero településre, ahol a helyiek laknak.
Parkja szép gondozott, tengerpart csodás, nyugágyak klasszak. Gyerekeknek és felnőtteknek is nyújtanak táncos, zenés stb fakultatív programokat. Az ételek a svédasztalon reggelihez jók, ebéd vacsora ízvilága hagy kívánnivalót maga után. A halak, rákok jók voltak.
Varadero lakóházak
Igen, ne számítsunk arra hogy csilivili házakban laknak azok, akik a turizmusból élnek. Persze pár szép és rendezett ház van az ottani vezetőségnek, de nem az a jellemző. Inkább a vasrácsok, nem túl felújított épületek…
És itt jön a végig jelen lévő ellentét. Az a kb. 4 millió turista aki felkeresi az országot – ebből kb. 3 millió Kanadából érkezik – azok ugye bő pénztárcával sokmindent megtehetnek itt. Mondjuk ha gazdag vagy mindenhol jó, de valljuk be teljesen nem így van. Vidám embereket szép környezetet, tisztaságot és finom ételeket szeretne a turista. Nos ezekből itt nincs meg minden finoman szólva sem. Az ételek „nem túl finomak”. Próbálok enyhén fogalmazni. A gyümölcsök távolkeleten és Afrikában szerintem sokkal ízletesebbek. A fűszerek hiánya itt érezhető. Az itteni hotelek színvolala hiába a sok csillag, nagyon messze elmarad pl. egy jobb török all inclusive hoteltől, és a kubai árak nem tükrözik hogy nem kapsz olyan kiszolgálást mint máshol.
Látszik, a turizmusból próbálják fedezni az ország valutaszükségletének minél nagyobb részét, mivel az államosítás után sok amerikai érdekeltségű ingatlan, hotel stb. került az itteni rezsim kezébe, emiatt az USA nem vásárolja meg a cukornádat, ami a fő bevételi forrásuk volt. Ergo, cukornád ittmarad, rumot csinálnak belőle, és mindenféle rumos koktél rettentő olcsó. Viszont nicns helyette sok lehetőség a szivar és rum exportja…
Egy szerencséje az országnak, hogy a kanadai turisták ide jönnek melegedni Varaderoba, viszont jellemzően innét a többség nem néz szét az országban, hanem visszarepül. Kirándulni máshova érdemesebb menni… Tudom ezzel páran nem fognak egyetérteni velem, nem is kell. Én az ár/érték/élmány arányt nézem, és szerencsére sokfelé járat, van összehasonlítási alapom.
Régi autós taxi az egyik fő megélhetési forrásSzépen felújított régi autó. Azért a motorja már valószínű nem a régi. Drága itt is a benzin…
És akkor el is kezdem milyen is valójában a kinti emberek egy részének hozzáállása. Nem fogok mindent leírni, és nem is általánosítok, csak párat kiemelek ami nem túl korrekt… 5 CUC-ba került induláskor 10 perces kocsikázás. Leszólítanak, messze van a piac és elvisz 5 CUC-ért. Mire odaérsz és a végén adsz egy 5-öst, értetlenkedik, nem beszél angolul és 20-at kér a 4 főre.
És akkor itt álljunk is meg kicsit. Sok emberrel beszéltem kint és kiderült: egy közgazdász 20 CUC azaz kb. 20 eurot keres havonta! És nem biztos hogy a szakmájában dolgozik, hisz ha pl. Varadero egyik hoteljében recepciós, akkor ott 39-et plusz némi borravalót kap a turistáktól, ami ugye jelentősen jövelheti a havi bevételét. (Mégvalami, az intenetet pici kaparós kártyákon kapod 1 CUC-ért meg 1 órára. Nos volt hogy fél óra alatt 1 kép feltöltése sem sikerült a rettenthetetlen sávszélesség miatt… Amikor ezeket a kártyákat megveszed, szoktak adni borravalót. De igazán mindenért jelen van a célzás. Aki a hotelben süti a rántottád reggel, kitesz egy kis tányért némi pénzzel célozva rá, hogy „adhatsz” borravalót..) Tehát, 10 perc lovaskocsikázás egyenlő 1 havi közgazdász bérrel? Tudom enni kell a lovaknak stb, de hagyjuk már…
Turistalehúzás egyik eszköze. 5 CUC-ba került induláskor, a végén kiderült fejenként… Tolvaj népség!Piac sok szükségtelen lim-lommal…Beatles tagjai is zenéltek itt. Jelenleg is bárként működik, színpaddal és rock zenés előadásokkal.Don Quijote és Sancho Panza szobrai mennek az olyan romos kilátó felé, ahova nem mertem felmenni.
Folytatása: Fakultatív kirándulás a következő cikkben Cayo Blancora – katamaránnal…
Mindig is kerestem az új kalandokat és utazási helyszíneket, lehetőségeket. Kiderült, hogy egyik rokonunk Márk, aki Berlinben él egy luxus folyami hajó második legnagyobb embere. Némi infomációszerzés után kiderült, hogy jár a közelembe is. Így mentem le Mohácsra, hogy megnézzem ezt a hatalmas hajót amíg az amerikai csoport akiket hozott a Fekete-tenger felől megnézi Pécset és Villányt.
Swiss Jewel Mohácson
Nos a hajó 2009-ben épült, 110 m hosszú, a hajósok kedvéért mivel ott lábban adjuk meg a hajók méretét 361 ft. Swájci zászló alatt hajózik. ENI 07001906. Kapacitása: 124.
Az úszó hotel midnen igényt kielégít. A fedélzetén napozóágyak, mini golfpálya, yacuzzi, lent étterem, bár szolgálja a vendégek kényelmét. A hajó számos városban megáll, és szervezett pár órás programokon elviszik az utasokat városlátogatásra, borkóstolóra, vagy különleges éttermekbe, hogy megismerják a helyi ételeket, borokat.
Nézzétek meg összefoglaló kisfilmem róla:
Bővebb infot a ww.tauck.com oldalon találhattok.
www.tauck.com weboldal nyitóképe
A get my free brochure gombra kattintva régiók szerint az egész világból választhatunk hova szeretnénk menni.
11 napos út Milánótól Amsterdamig
Köszönet Márknak, hogy lehetővé tette a kisfilm elkészítését.
Fantaszitkus utazás volt. Még most sem hiszem el, hogy ennyire szép helyen jártunk. A cél az volt, hogy anyukámat és páromat elvigyem valami szép helyre. És karácsony előtt egy feldíszített, kivilágított új helyet fedezzünk fel, és legyenek hegyek. Sok tanakodás után esett a választás Zakopanéra és a Mercure Hotel Krasprowy-ra a hegyek között. És mivel volt még egy hely a kocsiban, eljött Klári is – anyu gyerekkori barátnője is velünk.
Nem messze Zakopanétől először Krakkóba mentünk. 2 nap itt, két nap ott, ez volt a terv. A belvároáról már láttam kisfilmeket a tévében és képeket az interneten. Olyan hotelt kerestem, ami közel van a belvároshoz és volt autóparkolója. Ez városlátogatásnál nálam mindig szempont.
Krakkó Lengyelország második legnagyobb városa. Számos múzeummal és színházzal rendelkezik a város. Legnevesebb a Királyi Palota. Ha csak pici időt tudunk itt tölteni, mindenképp ezt nézzük meg.
Királyi Palota bejárata
Mivel északabbra mentünk, és javában tél volt, jól fel kellett öltözni. Egy fél napot szánjunk itt a sétára, fegyvertárra és egyéb részeire a kiállításnak.
Utána a belváros és a környező kis utcák, a főtér és finom vacsora zárta a napot.
Krakkó főtere a kirakodó vásárral
Zakopanéba megérkeztünk szálláshelyünkre estére. Egy híres focista éttermében vacsoráztunk, majd gyönyörű hóesésben megnéztük a főutcát Krupówki utca -a kis üzleteivel. Másnap ismét séta, felmentünk a siklóval a sípálya tetejére.
Főbb látnivalók: piac, főutca, Willa Koliba, Szent Kelemen templom és a csodás faházak midnenfelé.
Mesés volt. Bevallom nem szeretem a hideget, de alig várom hogy ismét ide jöhessek. Az este fénypontja pedig egy kis lovasszános kirándulás volt vacsorával és helyi zenészekkel. Tudom a video nem adja vissza teljesen a hangulatát az útnak, de ha kisebb költségvetésű utat engedhettek csak meg magatoknak, ez akkor is belefér. Kívánom hogy sokan kedvet kapjatok hózzá és lássátok ti is.
Mikor hazafelé jöttünk, párom többször elég rosszúl lett. Utána pár nappal tudtuk meg, hogy kisfiúnk fog születni. Igazi utazó lesz, ha már a -16 fokot is kibírta a pocakban, szerintem a többi már simán megy majd neki 🙂
A tengerpartra lesétálva a szálláshelyünkről a helyiek hada várt minket. Felejtsük el a nyugalmas sétát. Mi vagyunk azok, akik temérdek pénzért meg tudtuk venni azt a szálláshelyet, ami naponta többe kerül, mint az ott dolgozók havi bére. Tehát azt látják benünk, hogy mi mindent megvennénk. Amikor az egyiktől megszabadulunk, hoy tényleg nem akarunk semmit vásárolni, jön a következő, majd az azt következő. Egyszerűen nem hagynak békén. Vagy a szálláshelyen maradunk, vagy szerintem egy testőrt kellene bérelni, aki elhessegeti őket. Bevallom ez nagyon nem tetszett. Nem hogy nem akarják felfognia hogy semilyen fa elefánt oroszlán zsiráf stb. szobor nem kell, sem kendő sem tál sem semmi, még meg is fognak és úgy akartak vontatni az árusító helyek felé.
Azt hiszem Thaiföldön is lehet midnent venni, de ott a mosolygós kedves emberek tudják hol a határa a zaklatásnak… Ha romantikus sétát szeretnénk az óceánparton, oda menjünk!
A várva várt fehér homokos vízpart. Jobbra kókusztejet iszok
A háttérben lévő hajóval (jobbra fent) minimális pénzért lehetett kihajózni a szemben lévő korallzátonyra.
A majmok mindenütt jelen voltak a parkban. Nagyok-kicsik mind mind azt lesték, hol juthatnak be a szobákba, vagy hogy lophatnak az asztalunkról valami ételt.
Ha kedvünk támadt, még tevegelhettünk is az óceánparton.
És búcsút kellett venni a földi paradicsomtól… 12 órakor jöttek értünk a mikrobuszok, és vittek minket Mombassába a reptérre. Mombassából Nairobiba repültünk, némi kaland itt is volt. A repülő egyik műszaki berendeése hibát jeltett, vissza kellett szállnunk Mombassába. Kb 2-3 órás késéssel a javítás után indultunk ismét útnak Nairobi felé.
A felhők felett a repülőből láthattuk a Kilimandzsáró csúcsát
Kockáztatva az esti programunkat, ugyanis a Carnivore étteremben foglaltunk asztalt. Ez a világon egyedülálló étteremben vadállatokat ehettünk frissen sütve…
Carnivore étterem
A menü végeláthatatlan. Szerintem nem sokan tudják végigenni. A hatalmas tűzhelyen készülnek a nyársakon a különböző húsok. A pincérek hozzák őket, mondják épp mi van náluk, és ha kérünk akkor vágnak a nyárson lévő húsból. Az asztal közepén forgatható részen vannak mindenféle szószok, amiket a húsokhoz választhatunk.
Épp végig tudtuk kóstolni az ételeket, a desszertre már nem maradt időnk. Szerintem nem is volt baj.
Rohanás a reptérre, majd Dubajban átszállás Budapest felé. Onnan mikrobusszal haza. 27 óra telt el a Diani Beachről indulás óta. Bevallom ennyire még utazástól nem fáradtam el. Azt hiszem megérte, köszönöm Tamás barátom, örökre felejthetetlen élmány volt…
Reggel a kis házunkból a következő kilátás várt ránk. Kell ennél szebb? Pedig még fokoztuk, bár nem gondoltam volna hogy lehet… A teraszunk felé nézve ott a Kilimandzsáró csúcsa…
Ambosseli Nemzeti Rezervátum melletti szálláshelyünk
Csapatunk
Tamással és Jozival napfelkeltekor
Reggel korán keltünk, hogy láthassuk milyen, amikor kel fel a nap és szép rózsaszínbe borul pár percre a táj.
A kilátótól – balra – nagy távolságra láthattunk el. A köztelben volt egy kis tó, ahova már egy-egy állat jött inni.
Persze a szálláshelyünk körbe volt kerítve, védve az itt lakó embereket.
Reggeli után indultunk tovább a Tsavo Nemzeti Park felé. Útközben ismét szívás, de legalább van mire emlékezni. Vagy dehogyis, Takival ha bármerre utazunk, ott bizony a technika valami módon megadja magát. Terepjáró, mikrobusz, repülő… bármi el tud romlani, de ez már a fakultativ program része, csak sajnos kötelezően választott 😀 Nem baj Taki, megyek veled bármikor bárhova barátom 🙂
Ezen a környéken a „bádogváros” ,ellett meg sem álltam volna…
Némi légszűrő vagy homokfogó probléma volt. A kocsi egyre lassabban ment, majd a végén már szinte gyalogos tempóban. Rögtön jöttek a helyiek, amikor látták hogy megálltunk. Van aki csak nézelődik, van aki kér ezt azt. Van aki csak beszélgetni jön. Előkerült két srác, és mondták ha adunk pénzt nekik, akkor kitisztítják a szűrőt. Sok válaszátsunk nem volt. Megkapták a pénzt amit kértek, és a szűrővel eltűntek a deszkákból, bádogból eszkábált házak között. Fél órá után már nyugtalanok voltunk, hogy se pénz se szűrő… de egyszer csak előkerültek. Hozták a kitisztítottat, és hoztak egy originál csomagoltat is. Hogy ezt megint hogy csinálták? Afrikában a Szaharában játunk így, hogy este 11-kor a Mitsubishi terepjárónkra hoztak egy pont ugyanolyan új gumit a defektes helyett, mint a többi ami rajta volt az autón. Úgy látszik ez megy 🙂
14:30-ra értünk a szálláshelyünk bejáratához. Itt ebédeltünk, majd a medecébe lemostuk magunkról az út porát. A szó szórós értelemben. A legtöbb helyen meleg vizes kendővel várják az utazókat, hogy meg tudják törölni az arcukat a portól. Sajnos nem mindenhol van még aszfaltozott út. Sok helyen építik, látszik a haladás, de nagyon sokat kell poros úton is menni. És itt volt életem legkülönlegesebb szálláshelye. Egyszerűen mesés. A távolban egyszer csak megpillantottuk a cölöpökön állú kétszintes házakat.
Az állatok a mellette lévő itatóhoz jöttek inni, és még az őrük ennivalót is készítettek ki az elefántoknak. Az étteremben/bárban ülve pár méterről figyelhettük, hogy sorban jönnek csoportokban az állatok. Amikor pedig az elefánt csorda megérkezett, jött egy oroszláncsapat is. A kis elefántot próbálták elkapni, de a nagyok olyan határozottsággal és elszántséggal indultak meg az oroszlánok felé, és agyaraikkal intettek feléjük, hogy kétség nem maradt hogy nem a kiselefánt lesz a mostani vacsora…
Mire ideértünk ismét rengeteg féle állattal találkoztunk. Ott a fák tövében ismét oroszlánok tanyáztak.
Este pedig 21 órakor ismét szafarira indultunk. Nagyon izgalmas volt, ahogy a keresőlámpával pásztázhattam a tájat, figyelve ahogy egy állat szeme megcsillan. Még egy baglyot is sikerült látnunk. Antilopok voltak, és kísérőnk mutatott secretary madarat, meg snake huntert – valami kígyóvadász lehet. A parkban van 40 oroszlán, 5 gepárd, hiénák, antilop, bivaly, elefánt, rengeteg féle madár.
Éjjel fáradtan értünk a szálláshelyünkre. Most sem alhatunk sokat, de megérte. Aki nem szereti a bogarakat, annak ezt nem javaslom. Hatalmas fekete, tenyér méretű kerek bogarak röpködtek mindenfelé. És még az ágyunk is hálóval volt védett, vagy lett volna ha nem sikerül egy majd fél méteres nyílást hagyni a szúnyogoknak. Mondanom sem kell, hogy az 5-6 féle védőoltás, amit előtte adattunk be az malária elleni védelmet nem adott. Azon gondolkodtam, vajon a csípések után mikor jelentkeznek az első tünetek. De megúsztuk szerencsére mindannyian.
Felemelhető tetejű Toyota mikrobuszokkal közlekedtünk útunk során
Reggeli után indulás. Nairobiban sehol nem álltunk meg, rögtön a nemzeti parkok felé vettük az irányt. A csapat két részre oszlott. Két kísérőnk már régóta visz csoportokat az országban. Nagyon jó sofőrök voltak mindvégig, nem mentek gyorsan, nem előztek felelőtlenül, és angolul elég jól el lehetet társalogni velük.
Az odavezető út mellett rengeteg árust, az út mellett rengeteg szemetet (azóta ha jól tudom már a nejlon zacskókat itt sem engedik használni, mert a szél szanaszét fújja és az utak
Vízszállító
mellett elképesztő mennyiségben csúfítja az egyébként csodaszép tájat) vízhordókat láttunk. Sajnos itt az egyik fő gond a tiszta ivóvíz…
Az ivóvízprobléma világméretű. Az ENSZ jelentése szerint 6 emberből 1-nek nem jut tiszta ivóvíz. A világ vízmennyiségének csak a 2%-a iható vagy öntözhető. Itt sok ember kocsikkal, kannákkal viszi a tiszta vizet, ez az egyik fontos napi elfoglaltságuk.
szemét az utak mellett szinte mindenhol
Útmeni árusok
Ambosseli Nemzeti Park egyik kapuja
Az Ambosseli Nemzeti Rezervátum volt első állomásunk. 1974-től kezdve védik itt az állatokat és a természetet ebben a formában. Területe 392 km2. Találhatunk itt elefántot, zebrát, zsiráfot, majmot, oroszlánt, gnút, rengeteg féle madarat (közel 400 faj él itt), orrszarvút, vízilovat és antilopot stb. Gepárd is van, de ahhoz nem volt szerencsénk. A nemzeti park területéről szinte mindenhonnan látható a Kilimandzsáró havas csúcsa, mely 5895 méters magasságával Afrika legmagasabb csúcsa.
A szállásunk is itt volt a park területén, a természetben. Kis kétszemélyes házikók terasszal, fürdővel vártak ránk. A szálláshely pedig körbe volt kerítve három féle kerítéssel, hogy a vadállatoknak ne mi legyünk a vacsorájuk… Persze a kígyók ellen sokat nem ér a szöges és ilyen-olyan kerítés, de szerencsére a black mamba és a green mamba is másfelé tekeredett amíg ott jártunk…
A park területén élnek a maszájok. Miután elfoglaltuk szálláshelyünket és ebédeltünk, rögtön egy maszáj falu felé vettük az irányt. Nem egészen 1 óra alatt el is értük a maszájok faluját. A törzs tagjai színes ruhákban várt minket, és egy táncot mutatottak be.
Maszáj törzs fogadot minket – háttérben a Kilimandzsáró csúcsa látható
üdvözöltük egymást a törzs tagjaival
Itt először megmutatták hogy apró ágakból egy kő és bot segítségével hogyan lehet tüzet csiholni. Majd több csoportra osztottak minket, és kaptunk egy-egy vezetőt, aki megmutatta a házakat kívül belül. Kiderült, hogy egy házat 5 maszáj nő épít fel körülbelül két hónap alatt vesszőkből és sárból. A nők feladata toábbá a főzés, élelemszerzés, valamint a gyermeknevelés.
A házak alacsonyak és elég sötétek. A tőlem jobbra lévő kis ajtón lehet bejutni. Először a folyosóról a gyerekeknek van egy pici szoba, ahol épp elfér a vesszőből font ágyuk. Tovább haladva van a papa és a mama szobája, amin szintén egy ágynyi helyet értek, és a kettő között van egy pici konyha, ahol a földön egy edényben készülhet az étel. Az ágyakon állatbőr volt. A házak csoportját a falun kívül körbe kb. 1-1.5 m magasan tüskés ágak védik a vadállatoktól.
A férfiak dolga a törzs megvédése a vadállatoktól, az állatok védelme és az ivővizükről gondoskodás.A fegyverük lándzsa és rövid bot bunkóval a végén. Régebben a ferfiúvá válásuk során egy lándzsával kellett megülniük egy oroszlánt. Ez a szokás ma már a faj kipusztulásának védelme érdekében elmúlóban van.
A maszájok után gyönyörködtünk a tájban és lestük hogy épp hol és milyen állatok bukkanak fel a bozótból. Útközben kiszállni pisilni vagy nézelődni nem ajánlatos, mivel nem tudhatjuk minek lennénk az ebédje vagy vacsorája. Az oroszlán 80 km/órás sebességgel is tud futni, szerintem ő nyerne ha éhes…
oroszlánok lapulnak a fűben
Sok sok fotóval és élménnyel lettünk gazdagabbak, utólag visszagondolva ha csak pici időnk van a nemzeti parkokra, ezt mindenképp ajánlom a fajok gazdagsága miatt…
16 órakor indultunk Dubaiból Nairobiba, Kenya fővárosába. 20 óra körül érkezhettünk meg a reptérre, ahol már várt minket két mikrobusz, amivel végig mentünk útunk során.
Merre is van Afrikában Kenya?
A reptérről a szállásunk felé ért az első meglepetés, láttunk szabadon 6 zebrát. Ez elég furcsa volt, mert eddig csak cirkuszban vagy állatkertben volt szerencsém találkozni velük.
Nairobiban a szállásunk a központban lévő szuper hotel volt, melybe komoly biztonsági ellenőrzésen, csomagröntgen stb. után tudtunk bejutni. A recepción már várt minket Tamás és Jozi nagy örömünkre – ők előbb érkeztek.
Az első szívás is itt történt a hotelben. Leadtuk a 10 útlevelet, majd megkaptuk a szobakulcsokat. Felmegyünk Takival a szobánkba, majd mikor kinyitjuk az ajtót, látjuk hogy vannak bent csomagok. Tehát valaki már lakik itt. Lemegyek a recepcióra, mondom mi történt, majd a kártyát átprogramozák és megyek az új szobánkhoz. Kinyitom az ajtót és megint van ott valakinek a csomagja… Lemegyek a recepcióra, mondom ha lehet nem nézném meg az összes szobájukat, elmegyünk vacsorázni, majd mire kb. 1-2 óra múlva visszajövünk, adjanak egy másik szobát, ami már tényelg üres.
vacsora a hotelben
A vacsora fantasztikus volt. Az étterem gyönyörű, a csapat már elég fáradt. Reggel 8-kor indulás. Éjjel gondoltuk megyünk kicsit a városban, de az őrök mondták, hogy itt bizony sehova ha jót akarunk. A turista túl könnyű célpont és ez nem az a város, ahol fehér ember mászkálhat, főleg nem este. Ezt annyira komolyan gondolták, hogy a csapat cigizős része picit próbált odébb állni a bejárattól, és az őrök rögtön szóltak, nehogy messzebbre menünk…
Nos megvolt a vacsora, majd ismét mentünk a szobakulcsunkért. A londinernek mondtam jöjjön velünk. Mosolygós kedves ember volt. Felkísért minket a szobánkba, és nem fogjátok elhinni, de megint volt benne valakinek a csomagja. Még jó hogy nem egy ágyjelenetre nyitottunk rá…
Megint le a recepcióra. A recepciós csajnak most már nem tudtam finoman elmondani, hogy hány óra utazás után még mindig nem akarom végignézni a hotelszobákat… Persze mondanom sem kell, hogy azokat a szobákat ezután persze a valós gazdája nem tudta kinyitni, mert az ő kulcsa már nem volt jó hozzá…
Nairobi Kenya fővárosa, kicsivel több mint 3 millió ember lakja. Afrika 10. legnagyobb városa. Üzleti központok ezrei vannak itt a helyi vállalkozásoknak, de a nagy nemzetközi cégek is itt képviseltetik magukat.
Lefeküdtünk végre hogy pár órát aludjunk, és kezdődjön a kaland…
Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.
Feltétlenül szükséges sütik
A feltétlenül szükséges sütiket mindig engedélyezni kell, hogy elmenthessük a beállításokat a sütik további kezeléséhez.
Amennyiben ez a süti nem kerül engedélyezésre, akkor nem tudjuk elmenteni a kiválasztott beállításokat, ami azt eredményezi, hogy minden egyes látogatás alkalmával ismételten el kell végezni a sütik engedélyezésének műveletét.
